Pláza cica

Én most már megértem a Mamit. A Pláza az egy szuper hely. Mami mindig mondta, hogy ő szereti, Apuci az ellenzék, Ő nem annyira...de ma leteszteltem én is és le is vontam a következtetést, ami abszolúte pozitív. A történet pedig úgy kezdődik, hogy reggel Mami ébresztett, hogy indulunk Ági nagyihoz. A reggelit már ott is ettük. Megbeszélgettük Ági nagyival az elmúlt hetek történéseit, megmutattam neki az új játékaimat, valamint azt, hogy milyen nagylány vagyok és hogy milyen szép pirosra festette ezért Mami a kiskörmöm. Szupi volt itt lenni és játszani, de egy apró hibája volt a mai napnak is. Szobafogságra voltunk ítélve, mert egész nap esett az eső. Apuci ötlete volt, hogy ha hazaér a munkából elgurulunk a Momba és megvacsizunk ott, meg egy picit jövünk-megyünk, nézelődünk. Jó, már máskor is voltam a Momban, de eddig nem tűnt fől, hogy itt nem csak unalmas boltok vannak, hanem liftek, mozgólépcsők, meg ilyen mozgó izék, amik úgy mozognak, mint a lépcső, csak éppen nem lépcső. Na, hát ezekről engem le sem lehetett volna kergetni ma. Először Apucival lifteztem. Le-fel, le-fel. Mentünk úgy három kört. Aztán Mamit csaltam el mozgólépcsőzni. "Gyere...gyere"- húztam a kezénél fogva. Le-fel, le-fel. Közben bezsebeltem néhány mosolyt vadidegen néniktől, meg bácsiktól, mert, aki már a többedik körömet látta, hogy jövök-megyek, már csak azt nézte, hogy ennek a gyereknek biztos sajtkukac lehet a fenekében, annyit kóricál. Szerencsére (vagyis Mamiék szerencséjére) vittük a Jonastól örökölt motoromat, úgyhogy amíg azzal köröztem, ők a szökőkút szélén pihentek ki engem.















aztán újra liftezés fel...Apucit nézem éppen, hogy töpörödik össze, miközben megyünk felfele...









Nézzétek milyen pici az Apuci. Tök jó nem?






Szóval ez nekem nagyon jó móka volt. Kaptam Happy mealt és fagyit is, mi mást kívánhatnék még magamnak. Talán annyit, hogy jöjjünk gyakrabban. Imádom a plázát.
Puszi mára, Lulu