Itt a nyár

Igen, itt a nyár, nem csak mert reggel már csak egy pólót meg egy cicanacit és maximum egy kis szvettert kapok magamra, nemcsak, mert jó melegen süt a Nap és sok-sok vizet iszunk (na de milyet! ...majd mindjárt írok erről is), hanem azért, mert a Mami ma bekente az arcomat a naptejjel. Fújj...azt nem szeretem, de minden más, ami nyári öröm...jöhet.
Ja, a vizünk. Kísérleti jelleggel Mami bevezette nálunk a PI vizet. Nem, nem egy fél pipi van benne, hanem így hívják, hogy PI, nagyon tiszta, nagyon egészséges és én is megiszom. És annyira viccesen jutunk hozzá. Kannával felszerelkezve megyünk a bio boltba és úgy töltik meg, valami hosszú kígyó szerű csapról. Na most már mi nagyon egészségesek vagyunk....az a napi egy-két falat csoki, meg ropi, gumimaci, mosatlan eper a zacsiból hazafelé a piacról, már igazán belefér.....

Tegnap jó későn értünk haza a Koppányéktól, még a Mami is kipurcant, mert újra köröket fut és a csodás ötös számot emlegeti. Egy ötöst akar elveszteni. Asszem kilót. Hát Mami én azon leszek, nem hagylak pihizni, még annyira sem, mint eddig. Szóval Koppányéknál volt a "haramia parti". Mivel már teljesen publikus én is világgá kürtölöm, hogy Koppánynak kistestvére lesz.....Szupi, együtt fogunk babázni (igazi-babázni szeptemberben)
Holnap csak sikerül lakásnézőbe mennünk Budapestre, de aztán sietünk haza, mert grillpartira megyünk. Ennek megfelelően holnap valószínű nem tudok jelentkezni, mert csak alvásra jövök haza és Nagypapa lesz a bébiszitterem. Vasárnap meg Anyák napi különkiadással fogok jelentkezni (Apu segítségével, ami biztos nagy szám lesz:-)), úgyhogy várok vissza minden barátomat, családtagomat és kedves olvasómat, beszámolok mindenről.
Puszi, Lulu

Minden nap baleset

De tényleg, ahogy növök úgy vagyok egyre vagányabb és hát nem mindig jól sülnek el a dolgok. Mondjuk ma eleve nem indult jól a napom, mert Mami bevitt a szivárványkába és amikor ment el mi már reggeliztünk. Egy apuka azonban bekopogott az ablakon, nosza mind szaladtunk az ablakhoz, hogy ki kopog....Engem a kopogó ember nem nagyon izgatott annál inkább a tény, hogy a Mamikám ül be épp a kocsijába és megy el. És ez annyira rosszul esett ma, hogy kiborultam. Mami majdnem visszajött értem, de utólag kiderült, hogy ez csak két perces sírás-rívás volt, mert amúgy szupi volt a barátaimmal. Már áll az óriás trambulin is az udvaron. Jut eszembe, trambulin. És erről kezdtem írni az elején, mármint a balesetekről....mert ma kicipzároztam a trambulint, hogy ki tudjak szállni, ahogy szoktam. De valahogy siettem Marcihoz játszani és nem figyeltem és kiestem fejjel a betonnak, zutty letört egy pici a fogamból.
Jó-jó nem látszik, csak Mami látja, de azért nem volt kellemes a potty.
Mami már előre aggódik, hogy mi jöhet még....Egyenlőre nem tudom, én igyekszem vigyázni magamra, de úgy tudom, hogy a saját bőrömön kell megtapasztaljam meddig mehetek el.....Hát ma egész a betonig...fejjel:-( de ígérem, igyekszem vigyázni.

Csizmás kandúr

Ébredés után, miután negyedszer kiáltottam, hogy "AAAAAnyaaaaaaaaaaa", megérkezett, ő, álmos szemekkel köntösben és azzal köszöntött, hogy ma megyünk a színházba megnézni a Csizmás kandúrt Sárával és Koppánnyal (ahogy tegnap már beharangoztam).
Korán indultunk, hogy Koppánnyal a színház előtt még tudjunk egy kicsit döngetni a motoron. A parkolóban két néni kért útbaigazítást a színházhoz (ez még később fontos lesz, csak azért írom....), de Koppánnyal nem is nagyon figyeltük, csak azt, hogy minél előbb gurulhassunk. Szóval a következő videó a motorozásunkról készült és csak erős idegzetűeknek ajánlom, Nagypapának megnézni kifejezetten Tilos. (Azért annyit megnyugtatásul, hogy Papa, higgyed ezt már sokszor gyakoroltam és nem is olyan gyorsan gurulok le az emelkedőről.....de komolyan!)






10 perccel kezdés előtt beadtuk a portára a motort és igyekeztünk elfoglalni a helyünket. Előtte Mami kattintott még rólunk párat.
Itt az előadás előtt:






És bent....












Az előadás kicsit nem úgy indult, mint a Süsü, mert bábok nem voltak, csak igazi emberek vicces ruhákban. De aztán beindult az egész mese és szuper volt. Igaz a csizmás kandúr elég ismerős volt és többször is odajött hozzánk, például, amikor gyerekeket hívtak fel a színpadra, vagy amikor egy nagy tálcáról megkínáltak minket répával, ami amúgy a királyi palota étke volt, vagy az elején is hozzánk jött egyedül oda a csizmás kandúr köszönni és meg is simogatta a fejem. Az egész nézőtéren csak mi voltunk olyan kitüntetett szerepben, hogy velünk foglalkozott a főszereplő. Ez, amúgy nagyon jól esett nekünk. (Persze drágám, meg neki is jól esett, amikor a parkolóból útba igazítottuk, hogy hol tud parkolni ingyenesen egész nap, meg hogy hol van a színház, merthogy a "csizmás kandúr" kért útbaigazítást korábban emberalakban......Mami-)


Az előadás hamar véget ért, a molnár legkisebb fia elvehette feleségül a királylányt, így nagyon boldogan indultunk haza. Otthon egy szundinyi időm volt és már jöttek is Koppányék és mentünk a délutáni tekergésre. Motoroztunk, üdítőztünk és burkoltunk egy sonkás croissant-ot, meg tic-tac-ot.
Holnap megyek a szivárványkába, úgyhogy most sietősen ágyba bújok, mert eléggé kifárasztott a mai szupi nap.
Puszi, Lulu

Óvodában voltam

Én, Horváth Liliána, a mai napon felvételt nyertem a siófoki Micimackó oviba, ezáltal tagja lettem a kiscsoportos, korcsoportos társaságnak, és ez nem vicc.
Erre azért került már most, így két évesen sor, mert az óvodában egy évben csak egyszer van beiratkozás és mire óvoda-érett leszek már elkezdődik az új év, vagyis, akkor már nem lehetne beiratkozni amire három éves leszek. Az igazság az, hogy sok kedvem nem volt ehhez a beiratkozási procedúrához és ezt az ottani nénik tudtára is adtam. Három néni is volt bent az ovi irodájában. Egy, aki írta az adataimat, egy, aki jegyzetelt rólam (és akinek Mami folyamatosan mondta, hogy amúgy nem vagyok egy nyekergőgép, csak ma, és csak most...de tényleg....) és egy harmadik, aki csak bent ült a másik két nénivel. Különben aranyosak, tündériek voltak, csak nekem nem volt jó kedvem. Egyébként mi most turpisságot csináltunk, mert ugye nem fogok ide oviba járni, de azt tanácsolták, hogy költözés után majd könnyebb lesz úgy ovi helyet találni Budán, hogy nem beíratni, csak átíratni kell engem. De azért most én még Micimaci ovis vagyok egyenlőre.....
Ennyiben ki is merült a délelőttünk, a délutánt meg a kertben töltöttem Edével, Gergővel és Marcival. Valahogy így:











Később átverdázott hozzám a Koppány. Kapott egy elektromos autót, amitől rám jött a frász, csak a bokor mögül kukkoltam, bár egy puszira előjöttem. Jó-jó féltem, de azért Koppány nagyon menő volt, ahogy nyomta a gázt.
Holnap nem megyek a Szivárványkába. Színházba megyünk, Koppány, Sára, meg én és a Mamik, meg Sárának Apukája, mert Mamija már dolgozik. Szupi lesz remélem, a Csizmás kandúrt nézzük meg. Holnap beszámolok róla. Puszi, Lulu

Tejallergia

Na, hát ezt ússza meg mindenki, mert ez nagyon nagy kiszúrás velem. (Franci Neked ismerős lesz a mai bejegyzésem, csak nálad hamarabb rájöttek:-)Hogy is írtad? No milk today? Hát...nekem sem...:-()

Szóval, végre nálam is kitalálták, hogy mitől van a "szétvakarom magam" kiütésem és menő-manó hasam. Végtére is egy doktornéni rájött anélkül, hogy agyon szurkáltak volna, hogy a tej az Lulunak nem barát, így egész jól megúsztam ezt a történetet is. Amúgy sem szeretek tűpárna lenni, de hogy még mindenféle puccos allergán kotyvalékot is tetováljanak a bőrömre azt úgysem nagyon tűrtem volna, így örök hála egy dokinéninek Budapestről. Egy szó, mint száz a következő finomságok (mondhatni kedvencek) kiírtva a napi étrendemből:
-sajt
-fagyi (ami tejes-Siófokon ezerből, 999 tejes, de Mami felkutatott egy vizes eprest! Hurrá!)
-joghurt
-tej és minden, ami ezzel készül. Mindezekből igazából a vanília fagyit és a sajtot sajnálom és még nem is tudom mi lesz velem, mert konkrétan sajton el is tudnék éldegélni, ahogy teszem is, a fagyi meg akár álmomból is felriaszthatna, megbocsátanám neki, annyira szeretem, de hát mit tegyek, ha vakaróznom kell tőle.
Mami azt ígérte, ha Budapesten leszünk, akkor felkutat nekem minden tejmentes finomságot, illetve kinövöm majd ezt a szupi kis kórt.


Különben most hétvégén kaptunk egy kis "nyári ízelítőt". Melegen süt a Nap és már előszedte Mami a naptejet is, de azt még nem engedtem, hogy bekenjen vele:-(. Tényleg erre a tejre nem vagyok allergiás, mert ezt a kenekeckedést szívesen megúsznám?!
Ági nagyi is itt van nálunk és el is vitt engem Mamival shoppingolni. A vásárolgatás annyira megtetszett, hogy vetettem magamnak egy játék pénztárgépet, amin egész nap árulok, számolok, nyomkodok, minden mozdíthatót eladok a lakásból a családomnak. Itt van, ő az:


Mindenkinek további szép hétvégét, megyek is, játszani a kertbe, csak ebédre jövök be. Puszi, Lulu

Budapesten nincs eladó lakás

Elmondom, hogy min dolgozunk Mamival lázasan.
Vesszük a laptopot. Beír valamit Mami a felső sorba és egy csomó-csomó lakás ugrik elő, ami eladó "elvileg" és ahova mi is szívesen költöznénk. De! És itt ugrik a majom a vízbe. Mert nem úgy van, hogy valami meg van hirdetve és azt Te megveszed. Egy fenét. Szóval addig minden rendben, hogy gép bekapcsol, Mami pötyög, lakások ugranak elő, Mami ujjong, mutogat: "Látod Lulu ez lesz a Te szobád, itt lesz a kerted, itt fognak Mamiék aludni"...mutatja sorba a szobákat....Aztán Mami nyomtat én kiszedem és sorba rendezem Mami előtt a papírokat (képzelhetitek azt a sorrendet...:-) ...LOL...)És már beleélném magam és már meg is találnám a megfelelő helyet magamnak és a Bá-nak is, amikor Mami felhívja a megadott telefonszámot, hogy megnézhessük az egészet élőben, amikor a következő, igen válogatott kifogásokat kapjuk (és ezek csak a cifrábbak, az egyszerűbbeket nem is írom):
"A privát kertbe a szomszédok is bemászkálhatnak!"
"Már nem foglalkozom az ingatlannal!"-jajj
"Már eladták!"-jajj-jajj
"Egy szakadék szélére épült és a kert vége oda esik!"-jajj-jajj-jajj
"Nem érünk rá megmutatni vasárnap!"-jajj-jajj-jajj-jajj
És ennyi. Igen válasz, az nuku. Kinyomtattunk vagy 50 oldalt (Gondolhatjátok mit dolgoztam mire sorba raktam Maminak a lapokat--és mire sorba rakta Mami, miután én sorba rendeztem minden egyes kinyomtatott oldalt), ez azt jelenti, hogy kb 20 potenciális kertkapcsolatos lakást kiválasztottunk és egyetlen egyhez sem tudtunk időpontot egyeztetni vasárnapra. Pedig annyit, de annyit dolgoztunk.
Holnap újra dolgozunk ezen és remélem, hogy nagyobb sikerrel járunk.....
Tényleg! Nincs véletlen valakinek eladó lakása, ami felújított, az I, II, XI, XII kerületbe esik, 2 háló+nappalis és kertkapcsolatos? Ha volna, szólj légyszi. Köszi, Lulu

Shopping, randi

Miről írjak? Miről írjak?......hisz a napjaim hasonlóan telnek. Kedden a pasimmal randiztam






de most a motorozás után nem a Marcipánban páváztunk, hanem kinyitották a teraszt a Roxiban és oda hívott meg a Koppány. Igaz, hogy szegénykém akkorát esett a motorral, hogy majd' kitört a foga, ráadásul még jól meg is haraptam, de azért remek volt a délután.



Látszik, hogy lassan bekúszik a tavasz a télbe, mert nyitnak a teraszok, üldögélnek az emberek az utcán a padon és Mami minden nap szoknyát ad rám.
Ma mi is sokat jöttünk-mentünk a városban. Shoppingoltunk, ügyeket intéztünk és megvettük a ruhámat, amiben majd megkeresztelnek.
Hogy tetszem?



Most már minden készen áll a keresztelőmre, csak Apucit kell még előttem megkeresztelni, aztán már csak össze kell hangolni a két családot, Eviéket, meg minket. Remélem addig nem növöm ki a rucimat. Ja majdnem cipőt is kaptam hozzá, de azt nem voltam hajlandó felpróbálni. Pedig az eladó néni is kuncsorgott, hogy "Na próbáld fel szépen..." -persze, mert el akarta adni, de én nem! Befeszítettem a lábujjaimat és slussz, ha nem akarom én fel nem próbálom!

Délután az Edivel (akit Edének hívok, pedig nem is fiú) meg a Marcival játszottam a kertben, aztán vitt Mami a Laci papához.

Franci, gyógyítsd a blogod, mert elmaradtam egy pár nappal és nem tudom megnézni a fotóidat.

Puszi mindenkinek, Lulu

Én lenni turista

Hiányoztam mi? Nem tudtátok már hova tűntem? Hát, követtem egy nagyon kedves ismerősöm ötletét, hogy ne előre írjam meg hova megyek, hanem utólag tudósítsak, hogy nem voltam itthon. Ági nagyinal meg ugye nem valami tutuszupi a net, szóval nem tudtam írni, de volt történés rendesen. Mami nagyon sokat hozott-vitt, hogy szokjam Budapestet, mert remélhetőleg megtaláljuk álmaink otthonát és költözhetünk. Nekem legjobban a villamos tetszik. Ha meglátok egyet, hangosan felkiáltok és mutatom: "VILLAMOS". Imádom, hogy sárga, hogy hangos és hogy csak ilyen izékben, vágányokon tud közlekedni. Mami el is vitt az egyik nap villamosozni. Én annyira élveztem, néztem ki az ablakon és az új felszállókat köszöntöttem: "Sziasztok...sziasztok" Mami meg nevetett, "édes kis vidéki kislányom, Budapesten nem kell mindenkinek köszönni". De én köszönök, nekem így tetszik.....
A Millenáris parkba mentünk és egész délelőtt Zöld Péter "otthonában" játszottunk. Nagyon-nagyon élveztem végigrohangáltam a délelőttöt. Különösen egy hasonló göndörhajú kisfiúval kergettük egymást.


Tegnap meg buszozni voltunk. Mami, Ági nagyi, meg én. Elbuszoztunk egész az állatkertig, de arról nemsokára bővebben is mesélek.









A buszozás is nagyon tetszett.






Igaz, hogy kék és nagyokat szuszog a jármű és nem suhog, mint a villamos, de azért ez is tetszik. Ugyan úgy köszöntöttem az összes felszállót, ahogy a villamoson, de az utunk végére már annyira tele volt a busz, hogy nem láttam a felszállókat és még egy táskával is küzdöttem, ami egy néni válláról lógott az arcomba. Ez is Budapest.....
A busz út annyiból volt még érdekes, hogy érintett egy csomó látványosságot.
Láttam az alagutat, a Siklót, a Budai várat, a Lánchídat, a Hősök terét és a végállomásunk az állatkert volt.


















A majmokra vágytam. Alig vártam, hogy végre megint megpillantsak egyet. De mikor megláttam a gorillát az épp úgy döntött, hogy felém ugrál és ezzel a frászt hozta rám és beálltam a Mami mögé. Láttam egy kis majmot is, amit épp a mamája szopiztatott. Az jobban tetszett, nem akart felém jönni, meg kisebb is volt, mint én. Percekig tátott szájjal néztem.
Aztán láttam még macikat.


Jegeset is meg barnát. Farkast, aki nem akarta, hogy megnézzem és elszaladt előlem.









Egy farkas!!!!:-) Én meg szaladtam utána, hogy egy kicsit nézhessem.
Láttam orrszarvúkat, szurikátákat. Bementünk az elefántházba is, de az akkora böhöm nagy volt, hogy húztam is ki Mamit, meg Ági nagyit onnan.

A víziló viszont cuki volt.







Nagy hájas teste és óriási csattogó fogai voltak, de úgy úszott, mint Ariel a sellőlány. Annyira tetszett, hogy innen viszont alig bírtak elrángatni. Ja és a fóka. Az meg úszott felém és el tőlem. Vissza megint felém, fordult, és el tőlem. Nagyon jó fej volt a végén még szusszantott is rám a nagy orrlyukából.
Láttunk kígyókat, de nem értettem, hogy ez most hogy..... Eddig mindig hosszú kígyókat láttam a könyveimben, ez meg fel volt tekeredve egy nagy tekercsbe, mint a rétes. A varánuszra meg mondta Mami, hogy sárkány, így én csak Süsünek hívtam.



Annyira, de annyira jól éreztük magunkat, sajnáltam, hogy zár az állatkert és mennünk kell haza. Apu is nemsokára érkezett. Ő Prágában volt egész hétvégén. Már hiányzott, most végre együtt a család, itthon Siófokon.
Folyt köv, most nem tűnök el megint túl sokáig.
Puszi, Lulu

Pláza cica

Én most már megértem a Mamit. A Pláza az egy szuper hely. Mami mindig mondta, hogy ő szereti, Apuci az ellenzék, Ő nem annyira...de ma leteszteltem én is és le is vontam a következtetést, ami abszolúte pozitív. A történet pedig úgy kezdődik, hogy reggel Mami ébresztett, hogy indulunk Ági nagyihoz. A reggelit már ott is ettük. Megbeszélgettük Ági nagyival az elmúlt hetek történéseit, megmutattam neki az új játékaimat, valamint azt, hogy milyen nagylány vagyok és hogy milyen szép pirosra festette ezért Mami a kiskörmöm. Szupi volt itt lenni és játszani, de egy apró hibája volt a mai napnak is. Szobafogságra voltunk ítélve, mert egész nap esett az eső. Apuci ötlete volt, hogy ha hazaér a munkából elgurulunk a Momba és megvacsizunk ott, meg egy picit jövünk-megyünk, nézelődünk. Jó, már máskor is voltam a Momban, de eddig nem tűnt fől, hogy itt nem csak unalmas boltok vannak, hanem liftek, mozgólépcsők, meg ilyen mozgó izék, amik úgy mozognak, mint a lépcső, csak éppen nem lépcső. Na, hát ezekről engem le sem lehetett volna kergetni ma. Először Apucival lifteztem. Le-fel, le-fel. Mentünk úgy három kört. Aztán Mamit csaltam el mozgólépcsőzni. "Gyere...gyere"- húztam a kezénél fogva. Le-fel, le-fel. Közben bezsebeltem néhány mosolyt vadidegen néniktől, meg bácsiktól, mert, aki már a többedik körömet látta, hogy jövök-megyek, már csak azt nézte, hogy ennek a gyereknek biztos sajtkukac lehet a fenekében, annyit kóricál. Szerencsére (vagyis Mamiék szerencséjére) vittük a Jonastól örökölt motoromat, úgyhogy amíg azzal köröztem, ők a szökőkút szélén pihentek ki engem.















aztán újra liftezés fel...Apucit nézem éppen, hogy töpörödik össze, miközben megyünk felfele...









Nézzétek milyen pici az Apuci. Tök jó nem?






Szóval ez nekem nagyon jó móka volt. Kaptam Happy mealt és fagyit is, mi mást kívánhatnék még magamnak. Talán annyit, hogy jöjjünk gyakrabban. Imádom a plázát.
Puszi mára, Lulu

Beszélek...beszélek...beszélek...

Mami annyit örül mostanában, ha megszólalok, mert elkezdtem egész szépen, kereken beszélni......mondatokban. Nem csak szavakban, nem bizony. Mondatokban! Neki ezek újak, pedig én tisztában vagyok vele, hogy tudom ezeket, de ma megleptem Mamit is a következőkkel:

"Kérek szépen"-és mutogattam a műzlire (jaj Mami olyan büszke volt, hogy milyen szépen tudok kérni, még vissza is kérdezett, hogy "Mit mondtál? És kerekedett a szeme...nézett rám, hogy akkor ez most komoly?)Igen: "kérek szépen"-így.
Aztán mondtam: "tejet isz" (is-ugye)
Később: leesett egy játékpillangó:
"leeszett a pillangó" Mami kikönyörögte, hogy ezt mondjam még ötször-hatszor el egymás után annyira tetszett neki, hogy ezt így magamtól magyarázom. Nem tudja honnan tudom azt a szót, hogy pillangó. Én sem tudom, honnan, de tudom és kész passz.
Aztán teapartit rendeztem a Fifi házban és azt mondtam:
"Jön Kakalin isz"-Jön Kankalin is. Na itt már Mami tényleg büszke volt rám.

Na, de az abszolút kedvenc, az "ez mindent visz" mondatom: a "szeretlek Anya" és a nyakkarolós módszerrel a Mami napjának fénypontja, jobban mondva: "a zin apont".
Ja, és még egy mai teljesen nyelvtanilag helyes mondatom a következő. "Nem akarom". Hát igen, nem is én lennék, ha ezt még nem szúrnám oda egy-két dologhoz, mint pl az orrszívás, utolsó falat étel letömködése a torkomon, vagy az abszolút antikedvenc a fürdeni menés reklám nézés helyett...

Egyszóval a mai nap tiszta traccsparti volt. Pedig ezek a dolgok itt vannak a fejemben, csak ma így egyszerre jött ki. És van ám még a tarsolyomban, csak nem akarok mindent egyszerre egy nap elsütni. Izguljanak csak, miket tudok még.

Délután a haramia partin akkorát bunyóztam a Koppánnyal, mint Lolka és Bolka az utolsó vajaskenyeren. Nem nagyon izgatta a Koppányt, hogy én vagyok a házigazda, meg a nő, ugye, úgy meggyúrt, mint pék a kenyértésztát. De persze én vissza, és egymást nyüstöltük egész este. Nagyon élveztük, különben. Igaz a buli végén a Sárával smacizott, de a nyálas dolgokat úgysem kedvelem:-), nekem jó a verekedés is.
Csók mindenkinek, Lulu

Szavaztunk

Igen, Apucival mentünk szavazni. Mami nem jött, mert neki Budán kellene, ezért ő kimaradt a mai mókából. Egyébként nem nagy cucc az egész. Bementünk a könyvtárba, ahol nyolcan vártak minket (kettőnket!!!), aztán Apucit beküldték a függöny mögé, ikszelt és kész, már mentünk is haza.

Azért Apuci kattintott egyet.


A délutánt is Apucival töltöttem. Elvitt motorozni. És igaz, hogy hideg volt, meg esett az eső is, Apucit meg engem nem nagyon zavart. Annál inkább Mami, aki idegesen várt minket haza, hogy hol voltunk már. Aggódott értünk, hogy megfázunk, vagy felfázunk.
Hát hol lettünk volna? Hattyút etetni és fagyit enni. Pont az a fagyit evős idő van ma.....:-(

Kispadon

Hát igen. Nem vagyok az a tartalékos alkat, de most kispadra kerültem. Igaz, hogy csak félidőben, amíg Apuék bementek az öltözőbe és az is igaz, hogy csak a nagy szél elöl menekültünk Mamival a palánk mögé. De akkor is, mégis csak kispados lettem.




A meccs volt a délutáni programunk. Délelött meg a nap fénypontja a barátnőm volt a tv-ben. Legalább így találkozhatom Veled Francika. Nagyon szép és ügyes voltál, jöttél-mentél, mint a bolygóhollandi,a Mamidnak meg szupi volt a frizuja, mondd meg neki.
Szóval láttalak, büszke voltam rád, nézett az egész család, főleg én, az első sorból.




Mára ennyit, puszi, Lulu

Kórházban voltam...és nem látogatóban:-(

Olyan, de olyan sztorim van a mai napra, hogy...hogy....mindenkit kérek, főleg a gyengébb idegzetűeket, hogy üljenek le. Előrebocsátom, hogy most már minden rendben, de azért volt izgulás.

Úgy kezdődött, hogy a normál csütörtöki haramiaparti megkezdődött. Mami rengeteget készült. Sütött, vásárolt, csilivilire kinyalta a lakást. Koppánnyal döngettünk fel-le, fel-le az udvarban, szülők a teraszon heherésztek. És akkor nem tudom, hogy mi és mi módon, de rácuppantunk a fagyal bokorra a Koppánnyal és én bátor módon meg is rágtam a bogyókat. (Ezt Mamiék nem tudták, de később ki fog derülni, hogy le nem nyeltem) Szóval szájam tiszta lila, kezem hasonlóan, Mami rácsatlakoztatott a vízcsapra és szappannal kimosta a szám. (Mint a kőkorszakban!). Apuci az internetet bújta, a vendégeim próbálták elfoglalni magukat. Ki is derült, hogy a fagyal mérgező bizony. Dokikat hívtak anyuék és a toxikológiai központot. Mindenhol azt mondták, irány a kórház. Úgyhogy vendégektől elköszöntünk (még egyszer Sára, Koppány sorry-sorry mi jövünk eggyel Nektek) és beszáguldottunk a kórházba, ahol már várták a "bogyós gyereket".
Különben mindenki aranyos volt. Hm.....Hát egy ideig.... Meghallgattak, megnyomkodtak, de aztán mondták Maminak és Apucinak, hogy menjenek ki. Itt kezdett gyanús lenni a dolog, hogy ennyivel nem úszom meg. Mami bömbölt, Apu nézett én pedig pankrációba kezdtem az életemért, mert gyomormosást kaptam, mert eddigre kiderült, ha egy kicsit is lenyeltem, akkor megmérgezheti a bogyó a szervezetemet. Már a Budapesti Egészségügyi Minisztérium is velem foglalkozott és telefonos kapcsolatban voltak a siófoki dokikkal. Szóval a gyomormosás nem egyszerű, főleg, hogy Mami és Apuci sem lehetett velem. Egy csövön keresztül mindent kiszívtak a gyomrocskámból, de azért nem adtam könnyen magam. Gumicsövön és gumikesztyűn keresztül széjjel haraptam a doki bácsi kezét, aki ezek után gratulált Maminak, hogy ilyen kis betege, aki ennyire kemény és belevaló, és aki ilyen elszántan küzdött, még nem volt.
Azért nem esett jól ez az egész, főleg, hogy kiderült nem is ettem a bogyóból, de egy tuti, és szolgáljon a történetem minden kisgyereknek és szülőnek okulásul: az ördög nem alszik, fél perc alatt megtörténhet bármi butaság, akár egy szomszédban elültetett díszbokorból is. (Holnap Apu kiírtja amúgy, bár én tuti a bokor közelébe sem megyek).

Minden szenvedéstől amúgy eltekintve egyébként a kori egész jó volt.










Apuci is kipróbálta az ágyam





Mamival egy szobában egymás mellett szundiztunk reggel hatig. Aztán nyolckor megint küzdöttem a nővérkékkel, mert vért vettek a kezecskémből. Tűvel megbökték és három üvegcsébe csapolt meg a vámpír néni, aki amúgy kedves volt, csak ne szurkált volna.







A vérem is rendben volt, úgyhogy mehettünk haza. Még egyszer kis barátaim, senki, de senki NE EGYEN OLYAN DOLGOT, AMIT NEM A MAMIJA, VAGY APUCIJA AD NEKI. Én megtanultam!
Délután végre az ágyimban szundiztam egy nagyot és délután meg a Malába mentünk. Sültkrumpliztunk, beszélgettünk én meg motoroztam és virágot locsoltam, szórakoztattam a vendégeket stb. Ja és halakat számoltam az akváriumban. A Mala Gardent minden kedves olvasómnak ajánlom, aki nem ismerné, mert Siófok legszupibb helye evésre, ivásra, alvásra és nyáron csörgésre is. Látjátok? Én vagyok a reklámarc.





Ja és Dodi az enyém! Csajok, el a kezekkel! Megígérte megvár. Azt nem tudom, hogy érti, de mindig azt mondja nekem: megvárlak. Aztán Apuci csúnyán néz rá. Zozó a Pez-t meg a bal zsebedbe tetted a dzsekidben, el ne felejtsd! Ott ne maradjon jövő télig! Gondolj rám és jó étvágyat.



Egyszóval kedves olvasók, visszatérve a kórházi történetemhez. Nem adom könnyen magam. A fagyal bokor elmehet a sunyiba, nem fogott ki rajtam, de azért szívesebben kihagytam volna a tegnap estét. Most már mindegy, megtörtént, csupán egy rossz emlék, de tanulság is.
Mindenki vigyázzon magára, puszillak titeket,
Lulu

Apu szabin....

...és ma ő vitt el a szivárványkába és ő is jött értem. Igazából minden a szokott módon ment, kivétel kajamaradékos volt a szám (Mami megmossa mielőtt hazaindulunk), otthagytuk a Bá-t, amiért visszamentünk félútról és a végén azért mégis ott maradt valami...a szoknyám:-). Na mindegy, azért hazaértünk, de látszik, hogy Apa nem egy gyakorlott "értemjövős".
Tegnap meglátogattam az Evit. Cuki barátnőm, sokat nőtt és magyaráz is mindenről. Igaz én is egész nap beszélek, de most visszafogott voltam, csak haraptam.:-(Mami bánatára, újra.
Délután meg megvolt életem első Skype beszélgetése Barbival, meg Norbival, egyenesen interurbán Tomszkból jelentkeztek....Nem annyira értettem a dolgot, hogy akkor ez most hogy, de integettem nekik és amúgy magamat skubiztam a képernyőn.

Ja, és kaptam egy cajgát. Egy csajos, rózsaszín-glitteres, hello kittis csengős biciklit. Na, mit szóltok?...már ekkora nagylány vagyok, biciklivel járok.



És meg egy nagyon fontos közlemény a mai napra:

Pite nénikémnek boldog szülinapot kívánok sok szeretettel, millió puszival.


Lulu

Engem ugyan nem......

........locsolnak meg a fiúk. Szóval ma van az a bizonyos locsolkodós nap. Egész reggelig egész jó kis mókának tűnt. Papapa itt aludt nálunk, mert Apuci meg Mami bálban voltak, így ő volt az első locsolóm. Kapott is érte egy piros tojást. A második locsolóm az Apuci volt. Eddig még oké volt a dolog. Aztán fél kilenckor locsolókkal felszerelve csöngetett be a Marci meg a Máté és annyira, de annyira rám jött a frász valahogy, hogy bebújtam az asztal alá és amíg verseltek és meglocsolták a Mamit csak néztem őket. Aztán, amikor indultak haza azért előbújtam, de a locsolást továbbra sem engedtem meg nekik. Brrrrrrr:-( nem tetszik. Később jött a Gergő és az újságos bácsi kisfia, de őelőlük is a már bejáratott helyemre bújtam az asztal alá és Apu határozott felszólítására sem jöttem elő. Illetve amikor előhúzott engem, hangos tiltakozásba kezdtem a locsolás megúszására. Nem, nem és nem! Na! Ezt nem nekem találták ki. Így telt a húsvéti locsolkodásom. Bujkálva.
Ja, és az ég is locsol minket, egész nap esett az eső. Hamarosan kiköthet nálunk a Noé a bárkájával a kertben is.

további szép Húsvétot mindenkinek, puszi, Lulu

Megtojt a nyuszi - 2. rész

Sziasztok,
akár lehetne "copy-"paste" a mai és a pénteki nap. Hiszen a nyuszi újra csokitojásokat boggyantott, de most a saját kertemben. Fú, most a csokik annyira fel sem izgattak, de a csomagban volt hello kittis homokozó, egy Barbie baba és egy chi-chi love kutyus. Na ezek teljesen felvillanyoztak.
Reggel ajtó kinyit. Lili ámul-bámul. Csokikat bespájzol a kosárba. Ajándékokat begyűjt. Örül.












Ja, és tudom. Napok óta a lila pulcsimban fotózkodom. Az az igazság, hogy annyira imádom, hogy Mami hiába akar mást rakni rám, ezt a pulcsit akkor is ráhúzom, mert annyira tetszik. Mami már alig várja, hogy összekoszoljam és szennyesbe kerüljön, de abból nem eszik.......:-)
folyt köv...

Nyuszi

Jelentem tényleg takonypóc vagyok. Egybe taknyom-nyálam, ahogy Mamiék mondják, szóval nem túl jól indult a hétvége. Azonban mivel lázam nincs, csak kiengedtek a lakásból. Délelőtt a kiliti plébánoshoz mentünk. Valami olyasmiről volt szó, hogy Apucit meg kellene keresztelni, hogy Evike keresztapukája lehessen. A Pap bácsi ezt megígérte neki, úgyhogy Evike, képzeld Pünkösd után Apu lehet a Te keresztapukád. Szívesen adom, mert Te is szívesen adod nekem a Te anyukádat és apukádat keresztszülőül.


Délután pedig lementünk a húsvéti programra. Mami és Papapa Tabáni István koncerten "tombolt". (Na, csak álltak és néztek, mint Rozi a moziban). Apucival mi meg állatokat simiztünk. Volt két bari, egy kecske és sok-sok nyuszi. Egy bajom volt velük. Mégpedig az, hogy ketrecben voltak és nem lehetett hozzájuk bemászni.


Holnap reggelre tojik a nyuszi, remélem éjjel megleshetem és elkaphatom a grabancát és jöhet a második csokidömpinges felvonás....puszi, Lulu

Megtojt a nyuszi - 1. rész

Ahogy ígértem, beszámolok arról a különleges földi jelenségről, hogy márpedig nálunk (illetve Koppányéknál) a nyuszi valóban csokitojást tojik. Délután indultunk a Koppányékhoz. Ők egy utcányira laknak, de még sohasem mentünk gyalog, illetve motorral. De mivel délutánra kisütött a Nap simán átdöcögtünk a mocimmal. Pont Sáráékkal együtt érkeztünk, kvázi a motorom és a Kamesz autója ugyanolyan teljesítményű.:-)
Sára, Koppány, meg én döngettünk egy sort a házak között és mire visszaértünk a kertbe megtojt a nyuszi. A csodanyúllal nem találkoztunk, de sokáig nem is kerestük, mert jobban izgattak a fűben a csokitojások. Olyan izgalomba jöttem a keresésben.

Néztem ide









, szaladtam oda






















és mindenhol virított egy-egy tojgli.







Mindhárman más irányba indultunk és a végén még egy teljes csomag csoki is várt.



Így már tudom, nagyon jó voltam év közben, mert Mami egész héten azt mondta:
"Nem veszünk, mert ha jó voltál úgyis hoz a nyuszi"









Egyszóval jó voltam, mert hozott az a bizonyos Húsvéti nyúl. Kár, hogy egy évben csak egyszer jön....vagy mégsem? Mert a címe a bejegyzésnek arra utal, hogy talán még nincs vége a nyuszis sztorinak. De ez, egy következő bejegyzésem témája lesz....

Ja igen. A hajóállomásnál lesz állatsimogató, kőrhinta, vásár, arcfestés és sok-sok csudijó program. Úgyhogy megyek és összekapom magam, mert taknyos vagyok, hogy mindent kipróbálhassak és beszámolhassak róluk, nektek. Puszi, "csokitúltengésbenszenvedő" Lulu - valaki nem kér? Tényleg iszonyú sok van, Mami már nem tudja hova eldugni előlem

Egy egész heti jövés-menés

Mert mi mást is csinálnék egész héten........ jövök-megyek. Ma a szivárványkában kezdtem a napot és amikor hazaértünk addigra itt várt egy új ajándék. Franciskától kaptam a csomagot, mivel sajnos nem tudott eljönni, volt annyira jófej a Mamija, hogy még a nagy "útnakindulás" előtt még sorban is állt a postán miattam.
Drága Franci. Teljesen eltaláltad az ízlésem, szuper ajándékot küldtél, nagyon örültem neki. Nagyon szépen köszönöm. Látom végre egyesült a családotok, biztos nagyon örülsz, hogy Apukád és Anyukád is babusgat végre Téged. Itt bontom az ajándékokat, látod, hogy virulok?....

























Délután Mamival lementünk a partra, kacsákat és hattyúkat etetni. Mivel Apuci kicsit túlvásárolta magát kenyérből még a szülinapi bulimra, vagy 3 kiló kenyeret szórtunk szét a madárkáknak



































Ezután egy nagyot motoroztunk és megnéztük az épülő pavilonokat, amiket már Húsvétra emelnek a parkban. lesz állatsimogató, arcfestés, tojásfestés...sok csudijó program.
Aztán még a parkba is elgurultunk. Jó sok gyerek volt ott, azt sem tudtam hirtelen kihez, merre szaladjak. Aztán másztam






majd csúsztam








aztán összebarátkoztam egy kislánnyal, akivel nagyon jót játszottunk és nagyon jól el is beszélgettünk. Mondjuk annyi baj volt, hogy ő németül mondta én meg neki magyarul, de ez a nyelvi nehézség nem nagyon zavart minket, annak ellenére szuperul megértettük egymást és felhúztunk egy nemzetközi homokvárat.









Tegnap a Szilvi néni azt beszélgette Mamival, hogy a nyuszi a Koppányék kertjébe fogja tojni a csokitojásokat, úgyhogy megyünk és megkeressük.
Az eredményről természetesen beszámolok.
Puszi, Lulu

Ui: Franci, még egyszer köszönöm szépen a szülinapi ajándékot.