2009. június 28., vasárnap

Névnapozás


Sziasztok, hogy mennyi ünnep van mostanában!!!!:-) Most meg a Laci papa névnapja van. Tegnap ünnepeltük. Isten éltessen Laci Papa, boldog névnapot Neked, nagyon szeretlek!
Szóval tegnap ezért is nem írtam, mert a Papa névnapi grillpartijára voltunk hivatalosak és csak este fél tíz után értünk haza. Bizony, ilyen nagylány vagyok, eddig fent maradhattam. Igaz délután ötkor keltem, ezért bírtam ilyen sokáig. Jó volt a névnapi buli, ott voltak Icáék is, aki Laci Papa testvére, meg Ottóka és Mónika. Ők is azt tervezik, hogy legyen egy olyanuk, mint én, vagy, ahogy Apuci mondja, olyan, mint én, vagy egy kicsivel több, ott lent. Mi van? Az milyen?
Látjátok, itt a képen, épp a Papát etetem, nehogy éhes maradjon...


A mai reggel Mamival shoppingolni mentünk. Vett nekem egy műanyag izét. Azt mondta, hogy mostantól ebbe kellene a nagy, meg a kisdolgomat végeznem. Hát nem tudom...ezen még gondolkodnom kell, hogy hogyan, mert ráülni könnyen tudok, ezt a Brendonban kipróbáltam az összes ilyen ülőkén, és ez a fehér tünt a legszupibbank, de hogy én ebbe rakjak is valamit, az még a jövő titka. Mindenesetre Mami azt mondja én már nagylány vagyok, hogy bilim lehet, úgyhogy részemről majd mindent megteszek, hogy Mamiék örüljenek, legalábbis igyekszem...

MIndenkinek további jó hétvégét, puszi, Lili

2009. június 26., péntek

Nagyikám szülinapja


Kedves Ági nagyi, mivel ma van a szülinapod, ez alkalomból Téged köszöntelek ma először. Boldog 64. szülinapot neked, nagyon szeretlek!!!
Képzeljétek ma megint olyan dolog történt, ami nem mindennapos. Igaz, hogy már tegnap mondta a mami, hogy reggel megyünk a doktor nénihez és hogy megszúr, de, arra nem készített fel, hogy két szurit is kapok egyszerre. Úgyhogy nagyon sírtam, vagy 5 másodpercig, mert ez nagyon rosszul esett, hogy mind a két karomat megbökte az Erika néni. De túléltem és szerencsére a Barikám is be volt készítve Mami táskájába, hogy megszeretgethessem, amint túl vagyok a bökéseken, szóval túl lehetett élni. Ezáltal most védett vagyok rubeolára, meg nem is tudom mi félékre és a másik böki meg véd a pnemococcus ellen. Na, okos vagyok? Miket tudok? A felét sem értem, de ez van...majd idővel mindenre rájövök, a lányeg, hogy bacik....engem kerüljetek, mert az én szervezetemben nincs dolgotok.












Tegnap volt nálunk a Peti és a Betti. Képzeljétek összeházasodnak szeptemberben, úgyhogy juhéjjj!! felvehetem a csini-vini ruhámat. Elhozták az esküvői meghívót nekünk, cserébe megkínáltam őket volna ropival, de inkább én akartam felfalni az egészet.
Mami reggel mondta Apucinak, hogy siessen este haza, mert kezdődik a hétvége és töltsünk együtt sok-sok időt. Remélem így lesz, mert reggel rosszalkodtam és most jóvá akarom tenni. Mikor Apuci reggel megölelgette a Mamit én közéjük álltam, hogy csakis engem ölelgessenek. Most majd kicsit hagyom őket kettesben is, hogy örüljenek. De lehet, hogy nem bírom ki, én azt szeretem, ha mindíg velem foglalkoznak.
Ja és egy nagyon fontos szolgálati közemény még mára. Málnazabáló lettem. Bárki, aki esetleg meglátogatna ne hozzon mást, csak málnát. Imádom, egy dobozzal nem is szokott elég lenni, olyan finom, hogy még vitatkozom is érte. Málna-málna-málna, a kedvenc gyümölcsöm.
Puszi, Lili

2009. június 24., szerda

Újra itthon, minden megszokott

Hm...azért jó itthon. Mert ugye vannak előnyei. Reggel első dolgom, hogy amikor Mamit felkeltem lekérem magam a nappaliba, hogy a mese előtt szopikázhassam a reggelimet. Ezt ugye a nyaralás alatt nem lehetett. Aztán meg ott van a Kittike. Na, neki is utána kell néznem minden reggel, mert senki nem csap rá reggelente a hátsójára helyettem és még hiányzik neki a végén...
Aztán meg olyan jó még összebújni a Mamival a kanapén, amíg ő is meghallgatja a híreket.
Képzeljétek, valakinek bejött a drukkja, mert már javul az idő, még a Napot is láttuk. Délután lementünk és eldaraboltuk az összes punnyadt kenyeret a helyi hattyúknak. Aztán itthon játszottam a Gergővel és az Edinával, később pedig Mami átvitt a Laci Papához. Ennyit mára. Puszi, Lili

2009. június 23., kedd

Lili Görögországban


























Sziasztok,

tudom-tudom, már két napja itthon vagyok és csak most írom meg a nyaralásom történetét. De higyjétek el, annyi, de annyi dolgom volt, mióta visszajöttem, hogy csak most állok neki. Először is vissza kellett állnom a rendes alvásra, merthogy a nyaralás alatt teljesen mediterrán gyerek lettem. 8-kor keltem és a második alvásom is kitolódott, így este 10-ig ébren maradhattam. Jaj nagyon jó volt, mert a parton lehetett annyi mindent csinálni este is, hogy azt sem tudom, hol kezdjem el a mesélést.
Kezdem az elején. Vasárnap indultunk ugye reggel. Az Eviékkel a reptéren találkoztunk. Nem volt külön ülőhelyünk (nekem, meg az Evinek), hanem úgy kellett minket külön odacsatolni a Mamira. Jaj a repülés nagyon jó volt. Igazából fel sem tünt, hogy hol vagyok, csak, amikor a Mami mutogatta a játékházakat az ablakban, akkor ütött szöget a fejemben, hogy tulajdonképpen én most fentről nézek mindent. A Mami és az Apuci meg elmondták, hogy nem semmi gyerek vagyok...vonaton, meg buszon még nem is ültem, de repkedni...az már megy nekem. Délután értünk Szalonikibe, onnan autóval mentünk a szállásra. Egymás mellett laktunk az Eviékkel, így nagyjából mindent együtt csináltunk. Már első nap lementünk a tengerpartra, ami, jaj, gyerekek....nagyon furcsa volt. Először is én mindíg iszom a Balcsi vizet, de amikor ebbe belekóstoltam...jaj...brrrr...még a hideg is kirázott először, ezt a vizet nagyon elsózták......
Igaz a hét végére megszoktam, de addig, meg főleg így elsőre, prüszköltem rendesen. De jókat fürcsiztünk,meg finom meleg, homokos volt a part. Sok gyerek is játszott ott. Igaz nem nagyon értettem, hogy mit beszélnek, mert valahogy másmilyen nyelven mondták, de várat építeni tudtunk így nemzetköziül is. Igazából én nem is építettem, de mindíg találtam valakit, aki felhúzott nekem egy nagyobb homokfalat, amit csakis én rombolhattam le.
Ja, igen, azt már most így előrebocsátom, hogy ha nem is sikerül mindent pontról-pontra megírnom, akkor is beszéljenek a fotók helyettem, azért is teszek fel annyit.
Szóval Evivel a parton sokat játszottunk és homokoztunk, meg nagyokat lubickoltunk. Esténként vacsizni mentünk és utána mindíg beülhettünk a kis zenélős vonatba, amiben állatok szólaltak meg, ha nyomkodtuk a gombot.

A napom nagyjából mindíg ugyanúgy telt. Reggel, mikor felkeltettem a Mamit, megreggeliztünk és elvitt sétálni. Útközben vettünk friss kenyeret. Aztán, amikor hazaértünk felkeltettük apucit. Evett ő is és már mentünk is a partra. A part nagyon közel volt a szálláshoz, csak egy percet kellett sétálni és már lehetett is homokozni és fűrcsizni. Kaptam egy olyan úszógumit, amin egy levél volt és ezalatt lehetett hűsölni, miközben pancsizni is tudtam a vízben. Mami és Apuci felváltva tologattak a vízben. Egy percre sem unatkoztam ám. És cserébe én sem hagytam unatkozni őket, végülis nyaralnak, nemigaz? Ebédre gyrost ettünk a Mami pedig mindíg ivott egy fagyis kávét utána, amiből én kiettem a fagyit. Ilyen nagyon finom dolgokat esziztünk, nem ám főzeléket, mint itthon. És a görögdinnye....az valami csudifinom volt. Villával is megkóstoltam....de így is csurgott mindenhova.
Nagyon sütött a Napocska is, úgyhogy Mami mindíg sapit hordatott velem és álandóan krémmel kenegetett, úgy néztem ki mindíg, mint egy jegesmedve a tengerparton. Délután fagyiztunk és valamit mindíg nassoltunk, amíg Apuci a fiúkkal focizott. Illetve akkor volt a délutáni szundim is, ami után belevetettük magunkat az "éjszakai" életbe. És ez így ment minden nap, nap, mint nap. Nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam és ha jó leszek Mamiék elhoznak engem máskor is.
Ja, kedves barátaim, meg rokonaim, szólhattatok volna az "időjárásfelelősnek", hogy ne err a 15 fokos hidegre kelljen hazajönnöm, mert a 35 fokos meleg után ez nem annyira esett jól. Ezért is aludtam hazafelé a repcsiútról. Amikor hazaértünk, rögtön kipattant a szemem és azért örültem, hogy ismerős ugatásra ébredek. Jó volt az ágyikómban aludni újra és a nyaralásra emlékezni.
Puszi mindenkinek, holnap jelentkezem,
Lili

2009. június 13., szombat

Már csak egy nap az indulásig...

Sziasztok,

már nagyon "kész" vagyok a családdal együtt. a készt úgy értem, hogy bepakolva várom, hogy indulhassunk. Ezért is jelentkezem ritkábban....szóval bőröndök bepakolva, reggelre ruhák kikészítve és már csak indulnunk kell holnap reggel a reptérre. Ági nagyi már csütörtök este megérkezett és ő vigyázott rám egész pénteken, amíg a Mami az utolsó köröket futotta a postára és a patikába. Mi addig itthon játszottunk. Ma, szombaton, pedig csak készre kellett pakolnunk a bőröndöket. Ezt nem is tudom minek, nekem csak egy fontos, hogy a Barikám be legyen pakolva, mert anélkül nem alszom el és slussz. Ruha az nem is kell, úgyis a homokban meg a vízben leszek egész nap. Mami már elmesélte mi fog történni. Azt mondja, hogy felszállunk egy repülőgéppel és leszállunk Görögországban. Aztán pedig autóval megyünk egy házba, ahol aludni fogunk egy hétig. És nekem is lesz kispajtásom ám, mert Evike is jön az ő anyukájával és apukájával együtt. Nézzétek, ide megyünk: keressétek meg Sivirit, ott leszek.
Mamiék egész nap kérdezz-feleleket játszanak Apucival. Egyik kérdezi: "figyelj, és azt betetted?...." a másik válaszol .."ja, azt még nem", vagy "persze, már rég..." és ez így megy egész nap. Ez olyan jó játék? Hát nem tudom, nekem zenélős kukac még mindíg jobban tetszik.
Jaj, Franci, ha olvasol. Nem biztos, hogy gépközelben leszek, mikor elindulsz hazafelé. Légyszi vigyázz magadra és Anyukádra, meg Apukádra az úton hazafelé és nyúzd őket, hogy minél előbb találkozhassunk, ha hazaértünk mi is a nyaralásból. ....x

Próbálok majd a nyaralásból és az indulásig jelentkezni, de nem ígérek semmit,e gy kicsit már én is izgulok.
Puszi, Lili

2009. június 11., csütörtök

szivárvány


Sziasztok,

életem első szépséges szivárványa. Ezt tegnap láttam a Papánál, de már olyan későn értünk haza, hogy csak ma tudok beszámolni róla. Meg amúgy is....Mamival csak a nyaralásra készülünk, vagyis bevásárlunk, pakolunk, vasalunk és ilyen nem játékos dolgokat csinálunk, de már csak három nap van az indulásig, úgyhogy megértem, hogy most annyi idő nincs Rám.
A Papa különben nagyon félt. Tegnap is például, a szokásos szerdai "kiruccanásomon", amikor ő vigyáz rám, többször is mondta "hogy vigyázzak magamra". Na de akkor Mami és Apuci minek jön? Majd ők vigyáznak rám én meg majd jól érzem magam. ...

Ez a szépséges szivárvány, képzeljétek, halkan lopakodott ám az égre, én észre sem vettem. Settenkedett. Először sütött a Nap. Aztán hirtelen dörgött az ég és zuhogott az eső, de mi nem áztunk, mert az eresz alatt ültünk és ettük a vacsorát. És aztán csak a felnőttek ujjongani kezdtek, amikor észrevettem, hogy mi történt, megjelent a szivárvány. Csudaszép volt, még nem láttam ilyet, csak a puha mesekönyvemben.

Még jelentkezem utazás előtt, puszi, Lili

2009. június 8., hétfő

Verda



Üdvözöllek, kedves Olvasóm,

ma mérföldkőhöz érkeztem, Mami és Apuci örömére. Még Karácsonyra nyúlik vissza a mai történet, mert akkor kaptam egy szép, rózsaszínű tütüt az unokatestvéreimtől és a Nagynénémtől, meg a Nagybátyámtól. Már nagyon jól ment a fel és leszállás és mivel Mami szerkesztett az elejére egy madzagot, száguldozni is remekül lehetett vele. Mami mindig mondta, hogy próbáljam magam ellökni a lábaimmal, hogy guruljak magamtól. De nem vagyok én "lökhajtás", húzzatok csak szépen -gondoltam- de ma felfedeztem a vezetés élményét. Apuci épp hazaért a munkából, rápattantam a verdámra és huss, elkezdtem hajtani magam. Mami erre elkezdett sivítani "Tejóisten a gyerek hajtja magát" na ja, rájöttem, hogy ez nem is olyan nagy plusszmunka, na így meg tuti, hogy akkor hajtok bele a bokorba, amikor csak akarok.
Ma nem esett az eső, úgyhogy gondosan meglocsoltam a virágaimat, meg este még kosaraztam a Mátéval és a Marcival. Én voltam a pom-pom lány, ugra-bugráltam körülöttük.
Sziasztok, puszi mindenkinek,
"sofőr" Lulu

2009. június 7., vasárnap



Sziasztok, a mai fotóim jellemzik is a mai napot, látjátok, hogy fel vagyunk öltözve? Csúnya, ronda, esős volt a mai nap. Végül is nem olyan rossz bent játszani és a vonatos játékomat szerelgetni, de azért kint rohangálni mégiscsak jobb. Igaz is...a vonatos játék. .......Alapjáraton is jó hangos és képzeljétek megy magától és zenél, ha megnyomok rajta egy gombot. De most rájöttem valamire és úgy, de úgy megszereltem, hogy kétszer olyan gyorsan zenél és mozog...és tényleg nincs rajta ilyen gyorsító gomb, ezt én szereltem meg saját magam:-)
Különben tegnap nem volt rossz idő. A szomszéd Gergő szülinapi bulijára voltam hivatalos. Messzire nem kellett mennem a zsúrra, csak kislattyogtunk az ajtón. Kaptam tortát és felfaltam a fél tál cseresznyét, ami ki volt rakva az egész társaságnak. A Mami felezgette nekem és kiszedte a közepét. Azt nem értem miért csinálta, de egyet sem ehettem úgy meg, hogy a dundi bogyó ki ne kerüljön belőle.
Este Apuci még átvitt a Papáékhoz. Ott még jót játszottam az eső ellenére is. A hintaszékben rázattam magam és kaptam egy új mondókás könyvet is, amiből a Nagypapa szavalgat nekem. Múltkor nálunk a dalolós könyvből is csak szavalt, nem akart énekelni.
Puszi mára, holnap újra jelentkezem, Lili

2009. június 5., péntek

Sziasztok, ma kénytelen vagyok még egyszer jelentkezni, mert valami egyedülállóan új felfedezést tettem, a spájzban. Láttam már régebben is ezt a valamit a polcon, de ma, gondoltam, egy kicsit jobban szemügyre veszem és kikezdek vele. A kupakját tekergettem, de nem jött le. Na kis büdös, gondoltam, adok én neked! Biztos valami finomat rejtegetsz! Aztán elkezdtem egészben rágcsálni és egyszer csak fröccsent egyet és egy szusszanással megadta magát egy jó nagy lukban. Kipukkadt a tubus, csak úgy fröcskölt belőle és máris élvezettel felfalhattam a fele FOKHAGYMAKRRRRRRRRRRÉMET!!!
((((megj: Mamitól: Még most is büdi vagy drága pici csillagom, pedig már kimostam a kilenc fogas szádat egy párszor...:-)))))
Na, micsoda felfedező vagyok? Különben olyan finom volt, de a Mami elvette tőlem. Holnap újra körülnézek a spájzban, de résen kell lenni, mert Mami nem mindíg felejti nyitva az ajtót. Szóval volt ott mégegy tubus, egy a mainál nagyobb micsoda. Ducibb is volt és piros is, hm..biztos az is finom lesz.
Pusz, Lulu
Sziasztok, ma a négyes fogamról fogok írni nektek. Nem, nem a negyedikről, aki esetleg arra gondolna, hogy büszkélkednék 14 hónaposan a negyedik előbújó fogamról. Hanem A NÉGYES fogamról beszélek, ami már az rágó fogak közül bújik elő, szépen. Ugye 8 fogacskám már kandikál szépen egy jó ideje. A rágást, eddig azokkal kísérleteztem, de Mami ma a Spárban végre észrevette a kis előbukkanó hegyecskét a jobb alsó négyesemből. Igaz, eddig jól elvoltam a 8 fogammal, de Mami annyira örült, hogy gondoltam, jól van, ha neki ennyire örömet okoz, hogy nekem sajog az ínnyem, hogy örülök vele egy kicsit. Mami már meg is masszírozta ott a fogamnál az ínyemet, jaj az nagyon jó volt. Meg mielőtt letett a délelőtti szundimra bekente valami zselével is. Az ám nagyon finom volt, úgy cuppogtam rajta, mint a citromon szoktam, pedig ez finom édes volt, nem pedig savanyú.
Különben nagyon büszke vagyok magamra, hogy már ilyen nagy lány vagyok, kilenc fogas kis "pelenkás ördög", ahogy néha mami hív. Ezt mindíg csak akkor szokta mondani nekem, mármint azt, hogy pelenkás ördög, amikor valamit szeretnék. És nagyon szeretném....és hangot is adok neki, hogy szeretném. Akkor Mami mindíg azt mondja " Te, ne hepciáskodj, Te kis pelenkás ördög". Azt nem tudom, hogy mi a hepciáskodni, de biztos az, amikor hangja van az akaratomnak. De mit tehetnék, azt mégsem mondhatom a Maminak, hogy "Mami most pedig akkoris a távirányítóval akarok játszani"-még szívszérütést kapna, hogy beszélek folyékonyan, ezért csak hisztizem. Még egy ideig....
Ennyi mára. Várom a gratulációkat az én új rágó fogacskámhoz, előre is köszönöm, puszi, Lili

2009. június 4., csütörtök

Sziasztok, ma beszámolok nektek életem első igazi csókjáról. Igen, első igazi, mert Mamit és Apucit néha szájon törlöm egy jó nyálas finom pusszanccsal, de a mai igazi volt....
A csiri-biri tornán történt. A szokásosan kezdődött minden. Megérkeztünk, átöltöztünk, közben szekrénykulcsot cseréltünk a Koppánnyal, hogy Mamiéknak is kicsit bonyolultabb legyen becsukniuk az öltözőszekrényt. Aztán bementünk a tornaterembe. Ott mindenki szokásosan, dalban bemutatkozott és erre meg is tapsoltunk mindenkit. Aztán elénekeltük a "kis tornászok vagyunk mi-t". Már nagyon megy nekem a dal is és hozzá a tornagyakorlat is, csak a karjaimat nem tudom megforgatni, abban segít Mami, de a többi, a törzsdöntés, az újmozgatás és az ugrálás már nagyon jól megy. Utána megkergettük a buborékokat. Ma valami nagyon jót találtam ki. Nem a kezemmel kapdostam a szappanbuborékokat, hanem kitaláltam, hogy a számmal kapdosom el őket. Ez a többi gyereknek is tetszett, mert utánam csinálták.
Aztán mindíg van egy olyan rész, ahol lehet libikókázni és trambulinozni, no meg "gyulázni". Mi a Koppánnyal együtt libikókátunk. Pontosabban ő kezdte én meg beszáltam hozzá és ő hintáztatott engem. Nekem annyira tetszett és nagyokat kacagtam, hogy a Mami mondta, cserébe pusziljam meg a Koppány arcát és már pusziltam is volna, amikor hirtelen odatartotta a szájacskáját és rácuppantott az enyémre. A Mamiknak nagyon tetszett, mert nagyot nevettek. (Az én Mamimnak még egy bogár is beszállt a a szemébe hirtelen, mert dörzsölgetni kezdte). (((megj: nem bogár volt az aranyom, csak Mami meghatódott a kislánya első kispasis csókján...)))..........
Ez volt ma a csiri-birin, életem első igazi csókja, Vágó Koppánytól a szomszéd utcából...
A torna után hazajöttünk, ebédeltünk Mamival, aztán szundiztam. Délután nagy sétára mentünk a babakocsival. A zöldséges néninél nem tudtam paradicsomot lopni, mert mire beértünk a boltba már egyet meg is görgetett a szoknyája aljában és úgy kínálta oda nekem, tisztán. Aztán hazafelé megettem, illetve elmázoltam a fehér ruhámon. De én ezt úúúgy szeretem csinálni:-) Itthon játszottam a gyerekekkel és már megint vége egy újabb napnak. Mindenkinek nagy puszi és egy mégnagyobb mosoly, Lilitől, egy csókot kapott babától

2009. június 2., kedd

Tudom...tudom...tegnap nem írtam magamról. De ez nem jelenti azt, hogy semmi sem történt. De nagyon is, csak éppen úgy elment a nap, hogy gondoltam inkább időben lefekszem szundizni és ma beszámolok mindenről.

Ugye azt már mondtam, hogy furi hétfő volt...apuci is itthon maradt velünk. Nagyon jó volt, sokat játszottam vele. Aztán ebédre a Nagypapához mentünk, ott meg a Nagypapával játszottam. Kipróbáltam volna az új medencém, de a szobában állt még mindig, mert kint újra tavasz lett és nem nyár. Nem értem ezt az időjárás dolgot. Volt ugye a tél, aztán tavasz, aztán nyár és most újra tavasz van. Ez nem logikus.... Azt egyébként onnan tudom, hogy nem nyár van, hanem tavasz, hogy mami nem szoknyát ad reggel rám, hanem újra nadrágot.
Képzeljétek -Mami mondta - hogy jövő héten elmegyünk nyaralni. Azt sem tudom az mit jelent, mert én mindíg szabadságon vagyok és Mami is, de biztos jó lesz, mert a szüleim már nagyon várják. Görögországba fogunk menni. És biztos, hogy tetszeni fog nekem, mert a feta sajtot már így is imádom, tehát ahhonnan az jön, az biztos egy szuper hely. És a cicáim sem lesznek addig sem magukra hagyva, mert Ági nagyi vigyáz rájuk és a házunkra egy barátnőjével együtt.
Ma már ám meleg tavaszi idő van, de a pancsi még mindíg tilos. Délelőtt voltunk a postán, meg a spárban, aztán 2 órát szundiztam, úgy kifáradtam a vásárolgatásban.
Délután vettünk sok epret a Mamival. amíg válogatott én loptam egy paradicsomot a ládából és bevágtam az egészet. Jaj azt annyira szeretem! Nem kell nekem az eper, ha van paradicsom is.
Ennyit mára, puszi , Lili