A bölcsim

Tudom, amúgy az egyértelmű, hogy a bölcsi, az bölcsi és én már több, mint egy hónapja bölcsis vagyok. Illetve kezdjük onnan, hogy Mami dolgozni jár és, mivel Ő dolgozni jár, én is, csak úgy hívják, hogy bölcsi. Szuper egy hely. 13 csoporttársam van és két dadusom a Zsuzsa néni és a Márti néni. Ja meg a Gizi néni, aki mindig hozza nekünk a finom reggelit, ebédet, meg az uzsonnát. A napi menetrend az, hogy mire ébredek, Mami általában nincs otthon. Így Apuci jön be hozzám reggelente. Viszont érezzük, hogy Mami is jelen van, mert ő készíti ki előző nap este a ruháimat, különös tekintettel arra, hogy a bugyim, a zoknim és a hajgumim színe egyezzen. Ezt a feladatot nem bízza Apucira, aminek Apuci amúgy külön örül.
Egyszóval Apuci felöltöztet, megfésül, megcsinálja a copfikámat és indulunk a bölcsibe, ahol vagy Zsuzsa néni, vagy Márti néni és a sok-sok barátom fogad. Egyébként nagyon sok új barátom lett, többek között a Luca, a Kata, a Zsoltika és a Liliána. És persze még a Koppány is a csoportba jár, de mivel ő szerdán elmúlt három, ő átmegy hamarosan az oviba, ahol nemsokára én is követni fogom, mert a Mamijaink pont egy csoportba írattak be bennünket.
Különben a bölcsi tuti jó hely. Egész nap lehet játszani, mászókázni és sokat dalolunk, meg motorozunk. Aztán ebéd után szundizni is szoktunk, de van olyan, hogy egyszerűen csak nem jön álom a szememre és akkor az egyik mellettem fekvő gyereket próbálom bevonni egy kis eszmecserébe. Ennek mondjuk sem a Zsuzsa néni, sem a Márti néni nem örül annyira, de mit csináljak, ha van olyan, hogy egyszerűen nem jön az az álommanó.
Délután Mami szokott értem jönni, mert ő négyig dolgozik és siet a munka után értem. Amikor megérkezik szaladok a karjába, puszilgatjuk és ölelgetjük egymást sokáig, mivel ugye egész nap nem találkoztunk. Aztán vagy haza megyünk, vagy a Koppányékkal a parkba, vagy motorozni, vagy csak bevásárolni.
Így telnek hát a bölcsis napjaim.
És képzeljétek, annyira szeretek bölcsibe járni, hogy szombaton reggel, amikor Anyucika ébreszt, meg szoktam kérdezni, hogy aznap nem megyünk?..............

Öcsikém lesz....

..már, ha Siófok egyik legugyesebb doktorbácsijának hinni lehet, meg a tudománynak, a pontok helyett vesszőcskéje van a testvérkémnek. Mami azért megkérdezte, hogy hány százalék az esélye annak, hogy tökös érkezik a családba, erre a doktor bácsi csak mosolygott és azt mondta: "Ez fiú".
Apuci és Mami nagyon örültek, Mami igazán azért örül a pöcsösnek, mert nem tudta elképzelni, hogy hogyan tud majd egy másik kislányt is úúúúúgy szeretni, mint engem. Hát már nem is kell képzelgetnie, mert öcsike lesz. Apu meg azért boldog, mert lesz még egy focista a családban és ki lesznek egyenlítve a fiú-lány családtagok.
Úgyhogy mindenki nagyon boldog, különösen én azért, mert a hello kitty gyűjteményemet így már tuti, hogy senkivel sem kell majd megosztanom :-) És én leszek az öcsikém nagy nővére, annyi mindent meg fogok neki tanítani.
Különben pont egy hónappal az én szülinapom előtt érkezik majd az öcsi, úgyhogy nincs már sok hátra az érkezéséig.
Puszi mára, Lulu

Nyári kalandok 1. - A bohóchajó

Sziasztok,

mivel hamarosan itt az ősz és mivel sokat ki kellett hagynotok az életemből (mert a Mami a beteg laptop miatt nem tudott írni), ezért azt gondoltam, hogy egy-egy nyári történettel "dobom fel" a szürke őszt.
Egyszer, az egyik nagyon meleg nyári hétfőn, mi négyen, Koppány, Szilvi, Mami meg én fogtuk magunkat és elmentünk hajókázni a Balcsira. De ez nem egy sima hajó volt, hanem olyan, amit kifejezettem a gyerekeknek találtak ki, mert egy bohóc bohóckodott nekünk.
Mami már reggel óta mondta, hogy hova készülünk és mivel csak délután indult a hajó három körül már alig bírtunk magunkkal és lementünk jó előre, hogy hattyúkat etessünk és beburkoljunk egy kis sült krumplit. A hajóállomásnál vártuk az indulást, hogy addig is lássuk a kimenő és bejövő hajókat, amiket én is és Koppány is nagyon szeretünk. Aztán csak eljött a mi időnk és indult a hajónk. A bohóc egyébként úgy megijesztett, hogy Mami azt hitte le fogok szállni, de én nem akartam, csak úgy elsőre a frászt hozta rám. Különben annyi gyerek volt, hogy hamar megnyugodtam a forgatagban. Annyira bírtam a Tomi bohócot aztán, mert varázsolt és lufit is hajtogatott nekünk. Aztán meg is táncoltatott. A kacsatáncot tanította, ami elsőre nem ment és nem is nagyon láttam mit kell csinálni, mert a nagyok elfoglalták mind az első sorokat és hát én kicsi vagyok még ahhoz, hogy előre furakodjak. Egyszóval hátul álltunk a Koppánnyal, de így is nagyon jól szórakoztunk, ami a videómon is nagyon jól látszik.
Mára ennyit, holnap végre bölcsibe megyek megint.
Puszi, Lu

Megszületett a Koppány öccse...

Bizony, már régóta izgatottan vártuk a Koppánnyal, hogy mi lesz a Mamija nagy hasával. Hova, meddig nő majd... És azt még értettük is, hogy kisbaba van benne, de azt nem gondoltam, hogy most akkor tényleg kibújik és itt lesz köztünk, ő, a Vágó Botond. Ma bementünk meglátogatni a Koppánnyal, Mamival és Janesszel, hát nagyon cuki volt. Egy kiskocsiban tolta ki a Szilvi és abban aludt a kisbaba. Koppány nagyokat sikoltott, amikor meglátta az öccsét én, meg csak csendben néztem, ahogy szundizik, nagyon édes volt.

Ma először nem aludtam el a bölcsiben. Zsuzsa néni panaszkodott is a Maminak, hogy nézelődtem, hangoskodtam és igyekeztem a többi gyereket elszórakoztatni, ahelyett, hogy aludtam volna. Ennek megfelelően, Maminak egész délután csak nyávogtam mindenen. Nem volt kedvem semmihez sem. Sem játszani, sem rajzolni, egyedül a mese nézés alatt voltam csöndben, pedig láttam, hogy Mami sem áll a helyzet magaslatán, ergo kicsit elfáradt a héten a munkában. Aztán kitalálta a Mami, hogy egy kedves barátja ajánlott neki valami nagyon szépet. Egy szép zenét. Igaz már hallottuk korábban, de akkor nem tűnt fel nekünk, hogy milyen gyönyörű. Este ezzel nyugtatott meg elalvás előtt, meghallgattam egyszer, ötször, sokszor......meghallgatjátok ti is?


Persze a Mamival még elénekeltettem az "elalvós" dalaimat is, bár láttam, hogy az éneklés végére már majdnem ő is elszundizik. Álmodjatok Ti is szépeket, Téged pedig Botond, Isten éltessen sokáig, ezt a zenét Neked is küldöm, elvileg "babanyugtatólag" is hat . Puszi, Lulu

Hé...újra itt vagyok

Drága Mindenki,

Este körbeültük az asztalt és vacsoráztunk, amikor megjött a Mikulás....öööö...izé...a Gyuszi, de ajándékot hozott....az ujjá éledt gépünket.
Mindjárt be is üzemeltük és igen, működik él és virul, úgyhogy a blogom is végre életre kel. Igaz Mami biztos inaktívabb lesz, mint nem "dolgozós korában", de igyekszem elmesélni a napi bölcsis élményeimet, hogy minden kedves olvasóm napra kész lehessen belőlem.
Egyszóval bölcsis vagyok. apu reggel visz, mami délután hoz haza. A kettő között pedig a Márti néni és a Zsuzsa néni vigyáz rám, meg a barátaimra.
Mami dolgozik és dagad szépen hasban, ahol a kisöcsém, vagy a kishúgom növekszik szépen....
Különben ezt a dolgot annyira nem értem, hogy hogy kerül a Mami hasába egy baba, de annyira tetszik a dolog, hogy én is mindenkinek megmutatom a pocim és jelzem, hogy abban is egy baba nő. Na mindegy, majd februárban meglátjuk hogy van ez a dolog.
Koppánnyal továbbra is nagyon egy húron pendülünk, együtt járunk a bölcsibe, délután, meg a parkba. Ja és hamarosan megszületik a kisöccse, még a héten előbújik, úgyhogy legalább lepróbálják ezt a "baba-dolgot" és majd a beszámolójából kibogózom hogy működnek együtt a testvérek.

Hamarosan jelentkezem, puszi mindenkinek,
Lulu

Hírek

Draga Olvasok, mar nagyon nehezen birom ezt a tudosithatatlansagot, amit a gepunk bekavezasa okoz. Mar ket honapja lesz, hogy a szervizben szoszolnek a gepunkon. Eleg sok minden tortent velem az utobbi idoben, de ne aggodjatok, gyujtogetem szepen a torteneseket es elobb-utobb kozze is teszek mindent. A lenyeg, hogy harom nagyon fontos dolog tortent kis csaladunk eleteben. Az elso, hogy bolcsis lettem. Igazi bolcsis, a pillango a jelem es ma eloszor ott is aludtam a sok uj baratommal egyutt. Holnap is szerettem volna menni, de Mami lelombozott annyival, hogy szombaton bezar a bolcsikem es egesz hetfoig varnom kell, hogy ujra mehessek.
A masik fontos dolog, hogy Mami hetfotol dolgozni megy. Azt mondta, ha elengedem, akkor sok penzt fog keresni es en cserebe sok szep dolgot kapok. Hat menjel Mami. Torodsz velem es egyutt vagyunk mar ket es fel eve, a nap huszonnegy orajaban, elengedlek, de igerd meg, hogy a delutanokat es a hetvegeket ujra egyutt toltjuk a mi kis szimbiozisunkban. A harmadik csaladi valtozas a legnagyobb valtozas az eletunkben. Illetve csak lesz, a valtozas. Februarban. Akkor szuletik meg a kistestverem. Mar nagyon varom, hogy jatszhassak vele, bar tudom meg pici, de hamarosan megszuletik az en cuki sajat kistesom. Mara ennyit, puszi Lulu

Kitartas...kitartas

Kedves Barataim, tartsatok ki. Ugy nez ki, hogy hamarosan meggyogyUl a Mami gepe es ujra irhatom a naplomat. Mondhatom, nagyon-nagyon sok minden tortent velem/velunk, ugyhogy lesz sok uj informacio. Addig is puszil benneteket a pelenkajatol idokozben megszabadulo, egesz nap csacsogos, de nagyon sertodekeny Hello Kitty fan: Lulu

Beteg a gepunk

Ahogy igertem, hogy mostanttol majd en igy, meg ugy jelentkezem mindennap, sajnos nem megy.... Egy egesz bogre tejeskave landolt a klaviaturankon, aminek kovetjezteben egy csomo betum nem hajlando eletre kelni. Most is Mami telefonjarol jelentkezem, de innen irni nem egy egyszeru muvelet. Kis kitartas, dokibacsihoz utaljuk a gepet es ujra jelentkezem. Meg annyit, hogy ma vegre ujra haramiaskodhattam Saraval es Koppannyal. Szuper volt, puszi Lulu

Vissza a régi kerékvágásba...

...kicsit elcsépelt a címem, de igaz, visszatértem, visszatértünk a régi kerékvágásba. Ennek örömére ma bölcsiben voltam, ahol annyi új gyerek volt, hogy amikor megérkeztem, hirtelen azt hittem nem jó helyre vitt a Mami. Aztán, amikor Esztert megláttam, már tudtam, hogy minden oké. Mami el is ment haza, kitakarított szépen és pont visszajött értem, amikor elfelejtettem szólni és beszaladt a barna medve a bugyimba. Ezt leszámítva ügyesen a bilire jártam. Ma rendezgettük a görög képeinket és találtam egy videót, amit ide linkelek be. Apucival kergetőzünk a parton. Remélem nektek is tetszik.
Puszi,
Lulu


Ui: Ja és itt az ősz. Hideg van, eső és cidri. :-(

Görögország

Kedves Olvasóim!

Újra itt vagyok, megérkeztem, nagyon hiányoztatok és nagyon hiányzott az én selyemcukorka blogom, de Görögországban sajnos nem volt netem és hát ott voltam. Nyaralni. Másodszor, ezen a csudiszép helyen, amit úgy hívnak Siviri. És görögül is tudok már. Két szót...Egy, jaszasz. Így köszöntünk és kettő. fariszto...így köszöntünk meg ezt-azt.
Tehát, az elmúlt 8 napot Görögországban, Chalkidikin töltöttem 35 fokos nyári melegben, az Égei tenger partján. Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Főleg, mert az én Ági nagyikám, és legjobb barátnőm Evike is velünk volt. Na meg ugye a szüleim, a kereszt szüleim és Ica mamit is meg kell említenem, mert nélkülük biztos nem lett volna ilyen szupi a vakációm. Tudom, szerintem is nagyon vicces, hogy még csak két éves vagyok és már negyedszer voltam nyaralni (itt másodszor), de ez a helyzet, szuper kis életem van az én örökmozgó szüleim mellett.
Repülővel indultunk még 15-én. Eviék már korábban kiutaztak, ezért a keriapuék vártak minket a reptéren. Egy óra laza kocsikázás után (amit én végigszundáztam miközben a jófej szüleim és keriapum üvöltő Demjén Rózsi koncerttel ünnepelt) értük el a szállást. Két szobánk volt, meg egy konyhánk. Én Ági nagyit választottam hálótársul. Jól elvoltunk, mert egy éjszaka kivételével az összes éjjelt végigaludtuk, még úgyis, hogy alattunk és mellettünk is minden éjjel buliztak. Minket napközben annyira kiszívott a tenger, hogy éjjel csak bezuhantunk az ágyunkba. Azt hiszem Mami és Apuci minden este elszöktek a kerianyuval, meg keriapuval ide-oda, de engem ez nem zavart.
A program minden nap hasonló volt. Sokáig aludtunk, aztán irány a part, ami rögtön az apartmanunk előtt volt. Evivel pancsiztunk, homokvárat építettünk, locsoltuk egymást és közösen gyakoroltuk ki a "hagyjuk abba a pelenkás korszak" technikáját. Így versenyt pisiltünk a homokba. Egyébként Mami azóta is csak az alváshoz tesz rám pelust és a többi dolog kizárólag a biliben végzi.
Délben szundiztam- Ági nagyival, persze - aztán délutántól estig megint a tengerparton voltunk. Este pedig vacsiztunk (Mamiék elég furcsa földönkívüli dolgokat-nyolclábú lényeket pl), de mivel Ági nagyi is tészta fan, mint én, mi elég jól elosztottuk egymást közt az adagokat. Aztán vacsi előtt és után (illetve egyszer-kétszer helyett is) körhintára pattantunk és kifulladásig (meg addig, amíg volt aprópénzünk) pörögtünk a körhintákon. Idén hoztak újabb játékokat, úgyhogy nagyon-nagyon jól elbulizgattuk Evivel az estéket.
Tegnap érkeztünk haza, azóta nagyon sokat alszunk és Mami a hazatérés örömére magyaros csirkelevest főzött, amit majdnem teljesen egy kondérral felfaltunk.
Nagyon-nagyon szép volt a nyaralás, nagyon jól éreztem magam, remélem jövőre is ugyanígy, ugyanitt. Nem is írok most többet, beszéljenek a képek.
Ja, most egy ideig nem tűnök el, végre megint tudom írni a selyemcukorka blogot.
Puszi,
Lulu

Mamival

Part

Pálma

Paci

Barikával megyek a strandra
href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggRM2E9fgLjMuzal4qQb9lMX_fC4FXPl78lK5BglU_vuhVDj1a1FRDorcmSeoydzFpVwNPDjLF9GbYVvLlTvOVhcykSzNnUNHqU588vE_ZI7uNMOH3uqKPlw0fVIIjt1ORWin-hgPANHk/s1600/26Barival+a+strandra.jpg">
Nézem a bohócelőadást Elaniban

Evi

Arcfestéses pofi

Csajok


Kerianyuval és Keriapuval


Csak nyáron...:-)

Li, vagyis én

Barinők


Ági nagyival

A kavicsváram


Copfi


Melegedő


Fagyizás kilátással


Nagyik és mi


Indulunk a strandra


Evivel


Mami és Kerianyu


Lu


Mamival Ealniben


barátnők





Mamival


Indulunk vacsizni


Játszunk


Apu megépítette, én megpusziltam érte




Szundi Siófokig

Imádok repülni
href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0mn29Z_CYRVj4vmJXqA12O7vK2p79-ZgV1U4L3FhJ9f3Vx_E4sspbE4Jbv2HLcVU5Bkgq6PPSTtl4gEbulgSE3AusBAyn7G1YYdsb3wjX7iTgTwCQppx4ukkEX7v36xqm7173cp4rPyA/s1600/31Im%C3%A1dok+rep%C3%BClni!!!.jpg">

Nyaraltunk a hétvégén

Igen, beindult a szezon és mi tősgyökeres Siófokiak révén (Mami csak tiszteletbeli tag, de úgy is ér) itthon kezdtük meg a nyaraló szezont. Pénteken Apuci meghozta Ági nagyit (aha, szóval megint le leszek passzolva esténként....)és sokáig mind fent maradtunk és a kertben hűsöltünk a gumipancsimban. Szombaton pedig a parton strandoltunk a Mólónál, így a meleg balcsin, strandon és a homokon kívül a fagyi is csak egy karnyújtásnyira volt. Jutott mindenből rendesen. Nagyon élveztem, főleg, amikor Apucival pancsiztam a Balcsiban és eljátszottuk, hogy jön a cápa a víz alatt. Persze, tudtam, hogy Apuci keze markolássza az elérhető testrészeimet, de akkor is nagyon vicces volt az egész. Sikerült egy Andris nevű új hódolót is magam mellé kerítenem, úgyhogy gyerek társaságom is volt.
Vasárnap meg megint otthoni pancsi napom volt, mert apucinak délután meccse volt. Mi is kimentünk egy félidőre, de olyan forróság volt, hogy még a Laci papa által vásárolt fagyi sem tudott minket lehűteni, így inkább hazamentünk.


Kedves rendszeres és az "oldalamra tévedt" olvasóim. Egy ideig most nem tudjátok Lulu legújabb kalandjait olvasni. Azt gondoltam ki, hogy az ok, legyen titok(bár sokatok talán tudja is:-D) és kérlek látogassatok vissza nemsokára, amikor is olvassátok majd a beszámolómat, hogy hova is tűntem.
Addig is, ne lógjon senki a neten, tessék menni napozni és pancsizni, de UV ellen védekezni, mint én is.
Puszi,
Lulu

glitter-graphics.com

Hőségriadó

Már tavaly is volt ilyen....fú annyira emlékszem. Éjjel kb 11-szer találkoztam a Mamival. Na nem azért, mert annyira akartunk, hanem azért, mert punnyadtam az ágyban konkrétan és annyira állt a nyitott ablakok ellenére a levegő, hogy nem volt jobb dolgom, mint Mamit szólongatni. Aki jött is szegénykém, itatgatott, de hűsebbet azt nem tudott nagyon csinálni, így maradt a szólongatás, ivás, visszaalvásos projekt. Aztán reggel korán, amikor még csak kicsit volt meleg elintéztük a bevásárlást és elmentünk a mezemért, amit a megírattak a nevemmel és holnap, Apuci utolsó meccsén fogom viselni. Ez még nem tuti, mert az egész annyira nájlon, hogy egy perc alatt összeugrik rajtam ha Nap éri (tudjátok, az az igazi jó kis eredeti nájlon mez, ami csak úgy szórja a szikrákat, ha kap egy kis pozitív töltést és hozzá érsz. Na pont olyan). Szóval vásárlás után haza és próbáltuk a kert összes hűs pontját felfedezni, ami 11-ig sikerült is, de akkor bevonultunk a lakásba. Addig meg Mami a melegre való tekintettel a következőket csinálta:
-kergetett az iszivel (Mami, kidurranok, béka nő a hasamban!!!)
-kergetett a naptejjel (Mami utálom, ragadok és olyan vagyok, mint légy a papíron)
-kergetett a sapkával (hogy még melegebben legyen a fejem)
Viszont van jó dolog is. Egész nap pelus nélkül vagyok és legtöbbször előre érzem, hogy jön valami. Kivételt képez az egyik tegnap délutáni eset, amikor is konkrétan a szomszéd ajtaja előtt kismacska látogatás közben jött rám egy kis barna és hát oda tettem ki az ajtó elé. Egy ideig szerencsém volt, mert azt hitték, hogy a kismacskák nyomatták oda a kaksit, de sajnos lebuktam az első lábemelésnél, amikor is Mami, igaz leszúrt, hogy miért nem szóltam, másrészt meg úgy röhögött, hogy örültem, hogy így megörvendeztettem.
Szóval tanulom a leszokást, már csak azért is, mert ha nem kell több pelust venni, a havi tízest a Mami nekem ígérte, mindenféle klafa cuccra, amit eddig a pelusra költöttek. Annyi sok minden másra tudom majd költeni, a kaksizásom most túl sokba kerül nekem is, így ideje leszoknom a pelusról. (Kösz Luluka!!!-Mami)

Délután a felfújhatós szerkezetemben pancsizok, ami elég szupi, mondjuk nem annyira menő, mint a Lóri Balcsi alakú medencéje, amibe tegnap estem bele. Már nem igazából, hanem szerelemből. Lóri kertjét már eddig is bírtam, mert ugye meséltem korábban, hogy csupa rámpa az egész ház körül és jókat lehet gurulni a motorommal. Meg van egy nagy rész zöld füves kert, ahol akkorákat brékeltem és bukfenceztem Zozóval és Katával, hogy már szédültem a végére. De a lényeg mégiscsak a medence. És teli van vízzel és csak rám vár. Kár hogy tegnap este csak fél kilencre értünk át Lórihoz, amikor is még le kellett küzdenünk a szunyoginváziót (Köszi a Kata a herbás, citromos, lejárt szavatosságú (LOL) írtószerért-nem ütött ki) és nem igazán volt már strandidő. Így csak fröcsiztem mindenkit, akit értem és ne szóljatok senkinek, de igen! Megint tíz után kerültem ágyba. De hát mire való a nyár, a nem erre. Meleg! Szúnyog! Balcsi! Medence! Barátok! Késői ágyikóba menés! Ez mind, mind a nyár kellékei. És én imádom a nyarat, igazi nyári lány vagyok!

Medence parti Koppányéknál

Már tegnap óta -mióta Mami beharangozta, hogy megyünk - vártam a ma négy órát. Mentünk Koppányékhoz felavatni az új medencéjüket. Igaz ők már hétvége óta avatják, de azért mégis más, amikor vendégeket is fogadnak.
A negyven fok az megvolt és épp indultunk volna, amikor leszakadt az ég! De mit nekünk Medárd! Motor helyett autóba szálltuk Mamival és mire Koppányékhoz értünk (cirka egy és fél perc) elállt az eső.
Szóval semmi akadálya nem volt a medence partinak. Hát az új medence akkora, hogy, amikor Szilvi beletett én betojtam, mert a mellemig ért a víz és a Mamik tudtára adtam, nagy visítások közepette, hogy azonnal szedjenek ki. Koppány meg Sára élvezte a nagy medencét is, de én inkább a kisebbe pancsoltam. Szerencsére Koppány és Sára is csatlakozott hozzám később és jól össze-vissza locsoltuk egymást.
Aztán -mivel mind pelusleszoktatósok vagyunk - versenyt pisiltünk a fűbe, illetve én (továbbolvasni csak erős idegzetűeknek, vagy kisgyerekeseknek:) bemutattam később egy barna medvét is, úgyszintén a fűbe. Kis takarítás, boka lepucolás és újabb vizicsata következhetett.
azt hiszem legközelebb újra megpróbálom a nagy medencét is, mert koketáltam-koketáltam vele, de azért az utolsó pillanatban inamba szállt a bátorságom. Azon azért morfondíroztam, ha Koppánynak, meg Sárának annyira bejön, akkor talán nekem is tetszeni fog. Legközelebb. Valószínűleg csütörtökön. Bátrabb leszek ígérem. (Mami meg Apuci csak nem hordtak hiába a babaúszásra....)

Puszi mára. Lulu

Jövök-megyek

Jaj, hát annyit jövök-megyek az utóbbi napokban, hogy egyszerűen időm sem volt megírni ezt a rengeteg történést. Már nem tudtátok hova tűntem mi? Nem, még nem mentünk nyaralni, csak itt a nyár és sok-sok progit szervezünk végre.
Ma is 10 után értünk haza, épphogy csak beestem az ágyikómba, de már délután eldöntöttem, ha törik, ha szakad, ma akkor is megírom az élményeimet.
Először is csütörtökön este megérkezett az Ági nagyi és annyi ajándékot hozott, hogy még péntekre és szombatra is jutott belőle. Megbeszélgettük az elmúlt hetek eseményeit. Látogatóban volt a Zoénál és a Jonasnál Németországban. Olyan nagyok már az unokatestvéreim, hogy alig ismertem meg őket a fotókról. Mert hogy hozott Ági nagyi vagy százat (mármint fotót) és azokat nézegettük esténként. És minden délután megettünk egy nagy adag fagyit is az ági nagyival. Ez volt a mi kis külön délutáni jól megérdemelt fiesztánk.






szombaton két sporteseményre is drukkoltam. Ezekre külön felszerelést kaptam Mamitól. Így festettem:






Először is Apucinak. A szombati nap vízválasztó volt, mert megnyerték az utolsó előtti meccsüket és így bajnokok lettek. Vagyis egy osztállyal feljebb jutott a csapat. A másik sportesemény a Sanyiéké volt, de ott nem sikerült jól drukkolnom sajnos. Az eredményt úgyis mindenki tudja. Ha valaki mégsem: 6:1. Na. Ezen nincs mit tovább ragozni.

Vasárnap meg leginkább Ági nagyival fedeztük fel a kerti játékokat. Itt a nyár, teljes erővel, melegen süt a Nap. Sokat pancsiztunk a kerti csapnál. Délután meg lementünk a Malába. Jöttek barátok is. Bajzi és egy új barát is, aki tegnap még a Sanyi passzát lőtte hálóba, ma meg már itt volt velünk délután.
A Malát nagyon szeretem. Nem csak mert hatalmas adag fagyikat tüntethetek el és nem is csak azért, mert a kerti tó és az akvárium halacskáit hajkurászhatom



hanem azért is, mert nagyon szeretek a parton szaladgálni és élvezni, hogy itt a nyár, sokáig világos van és meleg.

Ma meg hétfőn reggel rekordot döntöttem. Negyed kilenckor ébredtem. Mami már többször is rám nézett, mert nem akarta elhinni, hogy eddig alszom. pedig így volt, ezt teszi ez a sok jövés-menés. A délelőtt hamar eltelt vásárlással pici játékkal. Délután pedig Mami Kata barátnőjével csajos délutánt tartottunk. Elkocsikáztunk Fehérvárra és plázáztunk, sült krumplit ettünk. Igaz Kata elment zongoraórára, addig Mamival leginkább mozgólépcsőztünk, de aztán újra csatlakozott Kata és tovább shoppingoltunk. Katát bevettem a családba is. Ha kérdezték, hogy ki ő, hogy hívják, teljesen természetes volt, hogy ő Horváth Kata, vagy Tata, vagy Taka....minden estre, Katát nagyon szeretem és nem csak azért, mert meglepett egy plüss virággal:-)

Hazafelé csatlakoztunk Apucihoz és Zozóhoz a Malában. Zozót amúgy nagyon bírom, de egyet nem teszek. Nem puszilom meg. Folyton borostás, hát mit képzel? A játék, a kergetőzés, a csikizés és a békakurutty hallgatás mehet, puszi, az nuku, nincs, amíg meg nem találja a borotváját!
És most kedves olvasóim, zárom soraim, megyek szundizni, mert holnap szivárványkába megyek, utána pedig felavatjuk Koppányék új medencéjét, amibe a Mamik is megmártózhatnak. Szupi lesz, már alig várom.
Puszi, Lulu

1 fotó

Kedves barátaim, ma megleplek Titeket,mert talált Mami egy fényképet a mappái rendezése közben, ami valahogy elfelejtődött. Olyan jó volt megtalálni ezt a csapatfotót még a szülinapomról. Gondoltam gyorsan belinkelem és visszahozok Nektek is egy kis apró emléket arról a napról.
Különben itt az Ági nagyi, úgyhogy holnaptól dupla figyelem nekem. Hurrá. Puszi, Lulu

Apu megkeresztelkedése

Igen, jól olvastátok. Egyenlőre nem én, hanem apu esett túl a megkeresztelkedésen. (Amúgy jó kis nyelvtörős szó mi?)
Az egész előzménye az, hogy mami és apuci nagyon szerette volna, ha kedves és közeli barátaink Betti és Sanyi elvállalják, hogy az én kereszt szüleim legyenek. Mivel ők elvállalták, sőt cserébe megkérték Mamit és Apucit, hogy vállalják ugyanezt Evikének, így adta magát a helyzet, hogy Apu maga is megkeresztelkedjen, mielőtt ilyen feladatot vállal. És ő megtette, Eviért, értem és a kis "hatos fogatért".
Nagyon-nagyon vicces helyzetet vártunk. mami lelki szemei előtt megjelent egy filmrészlet a Bazi nagy görög lagziból, amikor egy felfújhatos vicces-színes medencében szenteltvízbe döngölték a felnőtt keresztelkedőt. Na ez tegnap elmaradt. Ellenben szentelt víz, ostyaszopogatás és imádkozás az volt.
Na, de nem is vágok a közepébe, ahogy szoktam, hanem kezdem az eseményeket az elejéről. Először is Mamival kicsíptük magunkat otthon. Igazi nájlonharisnyát kaptam Mamitól a jeles alkalomra és a "tárgyalós" kabátomat húztuk fel. Apucinak és a többieknek is nagyon tetszettem. Szinte én voltam a főszereplő, szegény Apuról kicsit lehúztam a reflektorfényt.
A templom annyira nem tetszett először. Sötét volt, fénytelen, szobrok meredtek rám a falakról és idős-nénik s bácsik motyogtak nagy, roppanós fapadok között. A frász jött rám. Gondoltam akkor mehetünk is, de többszöri "Haza! Haza!" felkiáltásomra Mami csak annyit mondott, hogy várjak egy kicsit, mindjárt kezdődik a mise és a keresztelést. Aztán felkapcsolták a villanyokat és úgy-ahogy megnyugodtam. Előjött egy Pap bácsi is piros ruhában és olyan szépen beszélt Apuhoz és Apuról, hogy tényleg megnyugodtam, hogy nem is olyan rossz hely ez. Mondjuk sokat javított a helyzeten, hogy a Mami pénztárcáját úgy pakolhattam ki a padokra, hogy azt Mami külön kérte. Máskor jó mérges, amikor összekeverem a kártyáit, most meg ő kínálta fel a lehetőséget. Ki érti ezt? Mindenesetre éltem a helyzettel és az összes kártyát bedugdostam a repedt padok réseibe. Aztán később Apucit lelocsolta a Pap bácsi és kapott egy nápolyit, aztán útjukra bocsátotta a híveket, meg minket. Egy néni énekelt a hátunk mögül és azzal már vége is volt az egésznek. apuci a keresztfiú, Ica a keresztmami és Papapa meg én a piknikbe vettük az irányt, megünnepeltük Apucit. Mondjuk pont ő lelépett edzésre, én meg a gyereksarokból csak azért dugtam ki az orrom, hogy bekapjak egy-két kanál levest, de azért jó kis levezetése volt ez a tegnapi napnak.
Most jövök én és Evi, azt hiszem júliusban. De az egy külön történet lesz.
Puszi, Lulu


Itt figyelek a templomban




Apuci és keresztmamija Ica




és az ünnepi vacsora

Gyereknapi barátnő-parádé

Merthogy a gyereknap, gyereknapnak indult. Vagyis Apuci, Mami meg én 10-re kimentünk a Fő térre, a gyereknapi rendezvényre. Volt ott minden gyerekeknek való móka, mint ugrálóvár, gyerekelőadás, bohóc, lufi, fagyi, de mi ez a sok jó dolog ahhoz képest, hogy rég nem látott barátnőm, Franci befutott a szüleivel. Jó, puszit azt nem kaptam, de ezt a kis affért leszámítva (mert állítólag Franci nem az a pusziszkodós fajta) elég jól eltöltöttük a délelőttöt. Kapott Franci is olyan bukorék (értsd. buborék)-fújó pisztolyt, mint én, pár hete, de ő még nem tudta a pici ujjacskáival úgy kezelni a kütyüt, ahogy kell, így nosza a segítségére siettem és megmutattam neki, sőt kifújtam a tárból az összes bukorék-folyadékot, annyira belejöttem a bemutatóba.


Aztán kaptunk lufivirágot, amit egy nagyon színes hajú bohóc készített. De francit jobban izgatta a nagy színes bozont haja, mint maga a lufi, de sajnos akárhogy igyekezett is, nem tudta lekapni a bohócról a loboncát.





Egyébként Franci jó nagy lány lett. Nézzük csak...decemberben láttam utoljára a szülinapján, akkor volt egy, most meg mindjárt másfél éves. December óta bejárta a fél világot oda-vissza és nagyon sokat nőtt az én csöpp kis barátnőm.





Délben Franciék rokonokhoz siettek, mi meg jöttünk haza pipihusit enni és szundizni. A délután is "hozott" nekem egy barátnőt, mégpedig Evikét. Evike copfban érkezett, még sosem láttam így, nagyon tetszett a kis frizkója. Először itthon voltunk





aztán pedig elmentünk a Mala gardenbe és a kertben szaladgáltunk



utána pedig sült krumplit majszoltunk ketchuppal.



Mondjuk Evi inkább ketchupot evett sült krumplival, én pedig maradtam az eredeti verziónál.

Annyit szaladgáltunk, olyan jól éreztük magunkat együtt.


Igaz volt egy kis huza-vona a krumplis-tányér körül és harapás lett a vége, ami miatt Mami nagyon haragudott rám, de összességében már nagyon jól elvagyunk Evivel.

Itt egy kis klisé, hogy mennyire:






Drága barátnőim Franci és Evi. Köszönöm, hogy eljöttetek és a szüleitekkel együtt meglátogattatok bennünket. Nekem ez volt az igazi gyereknapi ajándék. Nagyon remélem, hogy Ti is jól éreztétek magatokat, csak azt kívánom, hogy gyertek hozzánk gyakrabban.
Ezt küldöm szeretettel nektek:


glitter-graphics.com


Puszi Lulu