Megtojt a nyuszi - 1. rész

Ahogy ígértem, beszámolok arról a különleges földi jelenségről, hogy márpedig nálunk (illetve Koppányéknál) a nyuszi valóban csokitojást tojik. Délután indultunk a Koppányékhoz. Ők egy utcányira laknak, de még sohasem mentünk gyalog, illetve motorral. De mivel délutánra kisütött a Nap simán átdöcögtünk a mocimmal. Pont Sáráékkal együtt érkeztünk, kvázi a motorom és a Kamesz autója ugyanolyan teljesítményű.:-)
Sára, Koppány, meg én döngettünk egy sort a házak között és mire visszaértünk a kertbe megtojt a nyuszi. A csodanyúllal nem találkoztunk, de sokáig nem is kerestük, mert jobban izgattak a fűben a csokitojások. Olyan izgalomba jöttem a keresésben.

Néztem ide









, szaladtam oda






















és mindenhol virított egy-egy tojgli.







Mindhárman más irányba indultunk és a végén még egy teljes csomag csoki is várt.



Így már tudom, nagyon jó voltam év közben, mert Mami egész héten azt mondta:
"Nem veszünk, mert ha jó voltál úgyis hoz a nyuszi"









Egyszóval jó voltam, mert hozott az a bizonyos Húsvéti nyúl. Kár, hogy egy évben csak egyszer jön....vagy mégsem? Mert a címe a bejegyzésnek arra utal, hogy talán még nincs vége a nyuszis sztorinak. De ez, egy következő bejegyzésem témája lesz....

Ja igen. A hajóállomásnál lesz állatsimogató, kőrhinta, vásár, arcfestés és sok-sok csudijó program. Úgyhogy megyek és összekapom magam, mert taknyos vagyok, hogy mindent kipróbálhassak és beszámolhassak róluk, nektek. Puszi, "csokitúltengésbenszenvedő" Lulu - valaki nem kér? Tényleg iszonyú sok van, Mami már nem tudja hova eldugni előlem