Én lenni turista

Hiányoztam mi? Nem tudtátok már hova tűntem? Hát, követtem egy nagyon kedves ismerősöm ötletét, hogy ne előre írjam meg hova megyek, hanem utólag tudósítsak, hogy nem voltam itthon. Ági nagyinal meg ugye nem valami tutuszupi a net, szóval nem tudtam írni, de volt történés rendesen. Mami nagyon sokat hozott-vitt, hogy szokjam Budapestet, mert remélhetőleg megtaláljuk álmaink otthonát és költözhetünk. Nekem legjobban a villamos tetszik. Ha meglátok egyet, hangosan felkiáltok és mutatom: "VILLAMOS". Imádom, hogy sárga, hogy hangos és hogy csak ilyen izékben, vágányokon tud közlekedni. Mami el is vitt az egyik nap villamosozni. Én annyira élveztem, néztem ki az ablakon és az új felszállókat köszöntöttem: "Sziasztok...sziasztok" Mami meg nevetett, "édes kis vidéki kislányom, Budapesten nem kell mindenkinek köszönni". De én köszönök, nekem így tetszik.....
A Millenáris parkba mentünk és egész délelőtt Zöld Péter "otthonában" játszottunk. Nagyon-nagyon élveztem végigrohangáltam a délelőttöt. Különösen egy hasonló göndörhajú kisfiúval kergettük egymást.


Tegnap meg buszozni voltunk. Mami, Ági nagyi, meg én. Elbuszoztunk egész az állatkertig, de arról nemsokára bővebben is mesélek.









A buszozás is nagyon tetszett.






Igaz, hogy kék és nagyokat szuszog a jármű és nem suhog, mint a villamos, de azért ez is tetszik. Ugyan úgy köszöntöttem az összes felszállót, ahogy a villamoson, de az utunk végére már annyira tele volt a busz, hogy nem láttam a felszállókat és még egy táskával is küzdöttem, ami egy néni válláról lógott az arcomba. Ez is Budapest.....
A busz út annyiból volt még érdekes, hogy érintett egy csomó látványosságot.
Láttam az alagutat, a Siklót, a Budai várat, a Lánchídat, a Hősök terét és a végállomásunk az állatkert volt.


















A majmokra vágytam. Alig vártam, hogy végre megint megpillantsak egyet. De mikor megláttam a gorillát az épp úgy döntött, hogy felém ugrál és ezzel a frászt hozta rám és beálltam a Mami mögé. Láttam egy kis majmot is, amit épp a mamája szopiztatott. Az jobban tetszett, nem akart felém jönni, meg kisebb is volt, mint én. Percekig tátott szájjal néztem.
Aztán láttam még macikat.


Jegeset is meg barnát. Farkast, aki nem akarta, hogy megnézzem és elszaladt előlem.









Egy farkas!!!!:-) Én meg szaladtam utána, hogy egy kicsit nézhessem.
Láttam orrszarvúkat, szurikátákat. Bementünk az elefántházba is, de az akkora böhöm nagy volt, hogy húztam is ki Mamit, meg Ági nagyit onnan.

A víziló viszont cuki volt.







Nagy hájas teste és óriási csattogó fogai voltak, de úgy úszott, mint Ariel a sellőlány. Annyira tetszett, hogy innen viszont alig bírtak elrángatni. Ja és a fóka. Az meg úszott felém és el tőlem. Vissza megint felém, fordult, és el tőlem. Nagyon jó fej volt a végén még szusszantott is rám a nagy orrlyukából.
Láttunk kígyókat, de nem értettem, hogy ez most hogy..... Eddig mindig hosszú kígyókat láttam a könyveimben, ez meg fel volt tekeredve egy nagy tekercsbe, mint a rétes. A varánuszra meg mondta Mami, hogy sárkány, így én csak Süsünek hívtam.



Annyira, de annyira jól éreztük magunkat, sajnáltam, hogy zár az állatkert és mennünk kell haza. Apu is nemsokára érkezett. Ő Prágában volt egész hétvégén. Már hiányzott, most végre együtt a család, itthon Siófokon.
Folyt köv, most nem tűnök el megint túl sokáig.
Puszi, Lulu