Indul a bajnokság-csak fiúknak

Tegnap este Apucival, fürdés közben, magas szintű nemi okfejtésbe kezdtünk. Ergo tudományos szemlét tettünk, melynek következtében kiderült, hogy a fiúknak fütyijük van, a lányoknak pedig nunciuk. Na, itt álljunk csak meg egy szóra. Már nyáron is feltűnt, hogy a strandon a Koppánynak, ott, ahol a nunci van, neki más van, vagy lehet, hogy csak máshogy néz ki. Neki himbálózik. Nyáron nem tulajdonítottam ennek a dolognak nagyobb figyelmet, de most érdekelt, hogy akkor ez most valójában hogyan is van. Végigmondtuk egyenként a családtagokat és barátokat, hogy akkor most kinek mije dönti el, hogy fiú, vagy lány. Most már azt is bizton tudom, hogy Mami és én jobban hasonlítunk egymásra, mint például én és Apuci. Mert ő fiú és én meg a Mami lányok vagyunk. Mást Mamiék nem nagyon akartak mondani, pedig igen-igen érdekelt volna ez a beszélgetés. El is határoztam, hogy amint lehet újabb ismereteket szerzek erről a témáról, addig is figyelni fogom, hogy akkor most ki is mi.
Apu egyébként nagyon szeretné, hogy legyen egy olyan tesóm, mint ő, vagyis fütyis. Illetve, Mami szerint nem is egyet szeretne, hanem tízet, mert akkor meglenne a saját focicsapata. Ja igen, erről jut eszembe. Apuci már napok óta ezt mondja: "Indul a bajnokság", vagyis indul a szezon és hétvégén az egyik nap elmegy focizni és én meg a Mami megyünk utána drukkolni. Apuci egyébként kisfocista, mert ő megyei csapatban játszik, a leendő keresztapukám, meg nagyfocista, mert ő meg a nemzeti válogatottban focizik. Úgyhogy nekem mindenféle apucikám ért a labdához, ezért én is olyan férjet szeretnék majd, aki ügyes a gömbőccel.

Holnap megyünk megint az Ági nagyihoz délelőtt, délután meg az Evike szülinapjára vagyunk hivatalosak. Csak hétfőn érünk haza, úgyhogy lehet, hogy addig megint nem jelentkezem, de akkor megírom, hogy milyen volt a szülinapi buli.
Addig is fiúk-lányok, vigyázzatok magatokra. Puszi, Lu

Ez már a tavasz?

Még reggel a szokásos szürkeségben indultunk a szivárványkába. Mit szürkeség! Mentünk egyenesen bele a "tej"-be, fú semmit nem láttunk, csak az orrunk hegyéig. Mami csak tapogatta még a pedálokat is. Aztán a szivárványkában már elkezdtünk "látni" is, mire tíz órait kaptunk...
Amikor Mami értem jött már olyan szépen és melegen sütött a Nap, hogy a váltószoknyámban csinizhettem haza, kigombolt kabátban és a tavaszi cicasapkámban. Igaz a cicasapim már kicsi rám, mert azt még tavaly kaptam, de én akkor is felerőltettem a fejemre, ha már Mami elhozta nekem. Azt már meséltem, hogy Mami mindig hoz nekem meglepit és egyben desszertet ebéd utánra? Általában pez-zel kenyerez le és úgy csalogat ki a szivárványkából-nem mintha e nélkül nem mennék, csak így szoktam meg-, de ma valami nagyon furit hozott. Nyuszi alakú csoki-nyalókát. Haza felé pedig a szokásos mondókázás helyett, elmesélt egy történetet, hogy hamarosan itt a tavasz, és ha itt a tavasz jön a nyuszi is és majd tojik nekem csoki tojást a kertbe. MI VAN? Eddig még csak répaevő nyusziról hallottam... A nyuszi amúgy tojik? És tojást? És ezt csak tavasszal hajlandó? Ha ez így van, gyerünk tavasz, igyekezz én is akarok egy csokitojást tojó nyulat a kertembe és hozzál még ilyen csokinyalókát is (Laci Nagypapa, ezt nem azért írtam, hogy nyargalj az Aldiba és vegyél ilyet ----mert képzeljétek kedves olvasók, Laci Papa mindig innen a blogomról szerez infót, hogy mit szeretek és már megy is és megveszi----Mami üzeni ne kényeztess el túlságosan)
De olyan nyulat szerváljatok nekem valahonnan és tényleg, csak csokitojást tojjon, de azt jó sokat.
És a tavasz is igyekezzen, mert már fel szeretném venni a világítóstalpú csinicipőt, amit Mami csak akkor enged, ha valóban itt a jó idő.
Puszi mindenkinek,
Lili

Spórolok a családnak

Úgy döntöttem, hogy spórolok a családi költségvetésnek és pár napja délután, alvás után önkényesen leparancsolom magamról a pelenkát és az esti szundikázásig nem is kérek másikat. Ezáltal a napi 5-6 pelenkám leredukálódott 3-4-re. A Mami és Apuci nagyon büszkék rám egyrészről, mert kezdek leszokni a pelusról, másrészről úgy látszik, hogy én is a pénzügyi pályára terelődöm a spórolásom által, mint ők. Na jó. Nem azt mondom, hogy teljesen biliképes vagyok, mert néha-néha becsúszik ez, meg az, de a legeslegtöbbször, ha ki kell jöjjön valami, magamtól megyek a bilimért, bekészítem pontos rálátással, panorámával, teljes kilátással (húúúúúúúú Mami folyton lakás hírdetéseket olvas) a tv-re és elvégzem a dolgomat. Tegnap délután még az udvarra is pelus nélkül mentem és szupi volt, semmi nem csúszott be.
Mami azt mondta, hogy ha ilyen ügyesen folytatom nyárra teljesen elhagyhatom a pelenkát, ami amúgy is zavar. Képzeljétek el, hogy egy hatalmas nagy bugyorral jártok a két lábatok között, ami néha a sok pisitől nekem a bokámnál klaffog. Persze sokatoknak mesélhetem, mert Ti már úgyis voltatok pelusosok, tudjátok miről beszélek (gondolom, csak voltatok, mert ha már tudtok olvasni, akkor nincs már rá szükségetek) szóval tudjátok milyen egy pisitől szottyos 3 kilós pelus a láb között. Ha nem emlékeznétek, elmondom, nagyon idegesítő. Na és játszani.... azt nehezen lehet vele, motorozni, meg abszolút sehogy és a popóm is sokkal nagyobbnak néz ki tőle. Na, ne mosolyogjatok, én is nő vagyok!

Ma különben a szokásos keddi randim volt a Koppánnyal délután. Előtte még a templom kertben motoroztunk és rábukkantunk egy utolsó téli ajándékra, egy hókupacra, ahol jól megdobáltuk egymást. Aztán úgy koszosan, vizesen mentünk a cukiba, de hát ez már csak a Mamik gondja, minket nem zavart a sáros naciszár.

Farsang

Ahogy pár napja beharangoztam, most a farsangról írok Nektek, ami a Szivárványkában volt tegnap. Igazából már este meg akartam írni az élményeimet, de annyira elfáradtam a buliban, hogy bedőltem az ágyba és fel sem keltem reggel fél 8-ig. (Még jó, hogy fél nyolcra felébredtem, mert kezdődött a Dora baba a tv-ben, amit ki nem hagynék...)Na, szóval a tegnapi Szivárványka farsang szupi volt. Minden barátom eljött, igaz én voltam az első és mindenki utánam érkezett, de ennek oka volt. Mami még itthon mondta, hogy siessünk, érjünk oda időben, hogy a legkisebb pillangós jelmezt tudjam felvenni. Épp akkor értünk oda, amikor a Laci Papa is befutott és csak Nina volt ott előttünk. Volt sok süti (mi is vittünk banános muffint, (amit Mamival még délelőtt sütöttünk) és üdítő. Először csak játszottunk, nem is akartunk felöltözni, de aztán mégiscsak sikerült a szülőknek rávenni minket egy kis divatbemutatóra.

És akkor jöjjenek a képek:
Itt még nem voltam felöltözve, épp csak belevetettem magam a jétékba








itt Gabókával vagyok a játszóházban






itt a Nagypapa hintáztat engem







én







két pille






és még egyszer a két tündér pille




Félix






Zümike is volt






csoportkép





mászó




Fanni, aki egyébként Mami és Apu esküvőjén volt a koszorúslány és a hugija Nonó




és még egy mászó



Nagyon jó volt a buli, Anikók és Bea köszi, hogy megszerveztétek.
Anyukák, akik olvastok engem, ha van fotótok a farsangról légyszíves küldjétek át, hogy azokat is publikálhassam. Köszi, Lulu

Én vagyok a legnagyobb Süsü Fan

...annyira, de annyira szeretem a Süsüt, hogy megtanultam Mami telefonján bekapcsolni és naponta annyiszor meghallgatom, hogy Mami már kicsikét unja. Kicsikét....na jó....NAGYON! De! Én imádom...századszorra is....




...és az angol tudásom a videó végén?

Pár nap Budapesten

Most szólok, hogy elutazom. Tehát, ha holnap és azután esetleg nem jelentkezem, az azért van, mert az Ági nagyinál vacakol a net, mint a múltkor. Reggel indulunk, Apuci visz minket, aztán Ő helyben is van Budán, mert ugye ott is az irodája, mindjárt 10 percre az Ági nagyitól. Lehet, hogy az egyik nap együtt is fogunk ebédelni.
Délelőtt, kedd lévén voltam a Szivárványkában. Képzeljétek van két új lány a csopiban és olyan furcsa dolog, mert ilyet még nem láttam, de a két kislány ugyanúgy néz ki. Az arcuk, a szemük a szájuk, minden egyforma. Nekem rögtön nagyon szimpik voltak, csak sosem tudtam, hogy melyikükkel játszom éppen. Elkezdtem valamit az egyikükkel és csak onnan jöttem rá, hogy a másik kislánnyal játszom időközben, hogy más színű ruha volt rajta. Tisztára meg tudtak kavarni engem.
Állítólag már nem csak a Félix bukik rám, hanem a Gabó is. Az Anyukája mondta Maminak, hogy otthon mindig úgy etetik a Gabót, hogy Luluka is ezt eszi otthon, egyél szépen te is Gabó. És akkor Gabó megesz bármit, amit elé raknak. Szegény Gabó, ha tudná, hogy a spenótot, a sóskát, meg a tejbegrízt én sem eszem meg. Úgyhogy Gabóka, ha ezekkel etetnek otthon és "rám kenik", hogy én is eszem őket, akkor tényleg csak etetés higgyed el, mert ezeket én sem vagyok hajlandó meghamizni.
Különben pénteken farsang lesz. Azt nem tudom pontosan mi a farsang, de azt tudom, hogy Apu, Mami és Laci papa is jöhetnek és ott is maradhatnak velem délután és az összes pajtim szülei is ott lesznek és együtt fogunk bulizni. Vinnünk kell sütit és mi, kicsik majd beöltözhetünk valami másnak, mint amik napközben vagyunk. Én tündérpillangó leszek ebben a rózsaszínű ruhában, biztos elvarázsolok benne majd mindenkit.



Jelentkezem hamarosan, a pénteki farsangról mindenképp beszámolok. Puszi, Lulu

Be my valentine...Koppány

A mai nap a szerelem jegyében telt. Igazából ez akkora butaság, mert, azt már a pöttöm Pannák és pöttöm Palkók is tudják, hogy ha valaki szeret valakit, az nem korlátozódhat csupán egy napra, ezt már én is tudom, de legalább így volt ürügy arra, hogy Mami virágot kapjon, meg fülbevalót, Apu pedig kencefencét az arcára. Mert ők szerelmesek. És mi sem maradtunk ki a mai szerelmes napból a Koppánnyal, mert délután átjött hozzánk Anyukájával és Apukájával.
Én Koppánytól egy nyakláncot kaptam, amin egy rózsaszínű szívecske lóg, látjátok milyen szép?....), Koppány tőlem meg egy nagy doboz gumicukor szívecskét kapott és minden egyes szívecskén rajta volt az, hogy "szeretlek Téged". Egész délután hancúroztunk, meg sütit ettünk. Szétterítettük az összes játékomat a nappaliban szokás szerint és a vacsora szétmázolása az ebédlőasztalon sem maradt el. De nagyon jól éreztük magunkat. Feküdtünk a padlón, úgy néztük a mesét.


Néha-néha Mamiékat is elszórakoztattuk, nehogy unatkozzanak a szülői traccsparti közben és igyekeztünk minél több gumicukrot elpusztítani.
Koppány és én szeretjük egymást és nem csak azért, mert puszizkodni szoktunk, és nem csak azért, mert fogjuk egymás kezét a cukiban, és nem is csak azért mert együtt döngetjük a motort minden héten, hanem azért....mert.....na mert csak...látjátok.....ránk van írva.....

Képzeljétek mi történt.......

.....újból Apuról írok nektek. Előléptették. Az én Apukám már nem egy területért, hanem egy régióért felelős. Nem, fogalmam sincs, hogy ezek amúgy mit jelentenek, de Mami így magyarázta el és én is így írom le nektek, szóval ne kérjétek, hogy bővebben fejtsem ki. Amennyiben engem érint az az, hogy Mami és Apuci Nagypapa segítségével lakást keresnek Budán, Ági nagyi közelében, mert oda költözünk. Apu irodája is Budán van, így mindenkinek könnyebb lesz, ha ott lakunk majd. Mami nagyon boldog, látom rajta, napok óta az sem izgatja, ha az összes játékommal beterítem a nappalit. Eddig ezt nem annyira bírta, de most nem izgatja, úgyhogy ki is használom az alkalmat, most madarat lehet vele fogatni. A költözéssel kapcsolatban nekem csak három kikötésem van. 1. Jöjjünk gyakran meglátogatni Laci papát. 2. Nyáron és hétvégén sokat legyünk itt, hogy találkozhassak Koppánnyal és Sárával. 3. Budapesten is legyen rózsaszínű a szobám. Slussz, ennyi, de ezekből nem engedek!
Mára ennyit, mindenkinek nagyon jó hétvégét kívánok, puszi Lili

A Bari meg én

Szóval, az úgy volt, hogy, amikor még nagyon kislány voltam, mondhatni "porbapukizó", új vendég érkezett a családba. Ő volt a Ba. Mami meglátta egy boltban, megtetszett neki és épp én is ott voltam vele, (na ja, hol lettem volna...:-)) így a kezembe adta az én gyönyörű, fehér szőrgombócomat és én azóta el nem engedem. Ő Ba. Amúgy Bari, de, amikor megkaptam, akkor semmit sem mondtam és az első szavam egyike volt Ba....ezért ő Ba. Biztos feltűnt már a rendszeres olvasóimnak, hogy nagyjából az összes fotómon így, vagy úgy, de szerepel. Ő a legeslegfontosabb dolog Mami és Apu után, mert ő mindig velem van. Ha sírok, akkor mindjárt mondom, hogy "Ba...Ba" és Mami akkor odarakja a kezembe és megnyugszom. Este is csak vele vagyok hajlandó lefeküdni. És állítólag álmomban is kerestem már a kisbarátomat. Egyébként a szivárványkában is mindenki nagyon szereti a Ba-t és ha "neadjisten" eltűnik, Anikó azonnal hajtóvadászatot indít és nem fogunk bele addig semmi újba, amíg a Ba meg nem lesz. Néha különös dolgok történnek vele, mert szőrén szálán eltűnik a Ba és akkor mindig olyan más lesz a színe, mikor visszakerül hozzám, majdnem olyan szép világos, mint új korában....és olyan más az illata is, de nem baj én mindenhogy szeretem a Ba-t.
Mami egyszer visszavitt a boltba, ahonnan a Ba is hozzánk költözött és mondta Mami, hogy vegyünk egy tesót a Ba-nak, mert ha esetleg eltűnik, akkor legalább a tesó meglegyen. Én állítólag hangosan kiröhögtem a Mamit és úgy vágtam oda a Ba tesójának szánt klón Barit, hogy csak úgy nyekkent a földön. Nekem ugyan nem kell tesó, csak az én Ba-m. Egyszer a Móló Zoli "leBú-zta", én mindjárt megsértődtem, hogy ő nem "Bú", hanem "Ba"...hát hova gondol?!
Szóval ő az én kis kedvencem, még biztos sok bejegyzésem szereplője lesz, de nézzétek el nekem, ő nagyon fontos nekem.

Niki munkája mutatja a mi barátságunkat. Niki! Ezúton is köszi Neked ezért a szupi scrapért.

APU

Apu. Apukám. Apucikám. A mai bejegyzésem Rólad szól, mert ma a Te napod van. A Te szülinapod. Még két éve sem ismerlek, de az már biztos, hogy mindig Te voltál és Te leszel a legfontosabb férfi az életemben. Nem csak azért szeretlek, mert játszol velem, nézhetem veled a meccseket és mert csak veled szeretek fürödni, hanem azért is, amikor beállítasz a sarokba, akkor is tudom, hogy épp engem nevelsz, belevaló csajjá és jó emberré. Egyszóval köszönöm Apucikám, hogy vagy nekem, és hogy mindig mellettem vagy és köszönöm azt is, hogy felkelsz értem korán reggel, elmész és dolgozol egész estig, néha olyan sokáig, hogy már rég alszom, mikor hazaérsz, de menned kell, hisz én is itt vagyok és így már három emberről kell gondoskodnod. Ígérem apu, ha már nagykislány leszek, akkor én is fogok vigyázni Rád, szórakoztatlak, játszom veled, és megígérem, ha majd egyszer nekem is lesz férjem, pont olyan jól fogok választani, mint anno Mami Téged.

Apukám boldog szülinapot Neked, vigyázz Rám, Magadra és a Mamira is, mindíg. Szeretlek. Egyetlen kislányod, Lili

Apu és így utóíratként egyet kérhetek? Ha legközelebb elkap a vágy, hogy legyürkőzz és megdögönyözz engem, borotválkozz már meg kérlek, mert a bőröcském nem bírja az erősen tükeböki arcodat...köszi












Torghelle Evelin. Legjobb barátnőm. Neked is nagyon boldog szülinapot kívánok. Puszi, Lili

Közeledik a szülinap

Jaj, olyan elfoglalt vagyok, hogy nem volt időm, hogy online legyek. Megérkezett Ági nagyi és annyi Hello Kittyt kaptam, hogy meg sem tudom számolni már a gyűjteményemet. Különben nagyon jó az Ági nagyival lenni, egész nap velem játszik és mivel minden játékom új neki, még semmit sem tudtunk megunni..... Ja meg egészen új mondókákat tud, mint a Mami, szóval bővül a repertoárom.
Holnap Apuci szülinapja lesz, de ma ünnepeljük délután. Már alig várom, mert lesz torta is, meg ugye készültem ajándékkal, amit most még nem mondhatok el, hogy mi, mert Apa még biztos bekukkant még a blogomra, mielőtt megnézi az eredményeket a világban, fociügyben. Olyan izgi ez a várakozás, hogy vajon hogy tetszik majd neki az ajándékom....

Kedves Dia! Igen, Te, Sebestyén Dia. Köszönöm, hogy minden nap elolvasol, Apu mondta, hogy Gyuszi mondta, hogy teljesen képben vagytok belőlem. Köszönöm szépen és ezúton puszillak sok szeretettel. Ezt csak neked küldöm most:




Mindenkinek szép napot, később beszámolok, hogy sikerült a buli.
Lulu


Ui: 22.51
A buli szupi volt. Apucinak nagyon tetszett a könyvem, amit én vettem neki és az a címe, hogy "Apu, nagyon szeretlek"...nagyon örült neki.
Vacsit, azt semmit nem ettem, mert Apu előre kikészítette a Pom Beart a vendégeknek és hát mit képzel?.....az orrom előtt van a kedvencem és fogjam vissza magam? Nem! Ettem egyet, aztán még egyet és az egész eltűnt mire a vendégek megjöttek.....
Szóval a vacsit kihagytam, de azért a marcipánt azt leetem a tortáról, de azt hiszem azt Mami amúgy is nekem vette, mert egy cica volt.....

Szivárványka

Na, kérem szépen. Az, hogy ma másodszor jelentkezem, az azért van, mert Mami újabb fotókat kapott néhány perce a Niki nénitől, bocsi, Nikitől, amiken be tudok mutatni néhány barátomat a Szivárványkából. Annyira, de annyira örülök Niki, hogy átküldted a fotókat, így közzé tudom tenni, köszi szépen még egyszer, szupi voltál. Megígérem cserébe, hogy Zorkát "tutibiztosfixen" soha meg nem harapom többet, sőt, ha Marci megint neki esik, meg fogom védeni:-) Még egyszer nagyon köszi neked a szép fotókat.

Az első fotón a Noncsival láttok, ő ül a sátorban. Illetve nem csak Noncsival, mert a Félix is feltűnik hátul a színen.







A következő fotón Anikó ül mögöttem. Anikót nagyon szeretem. Nagyon sok dalt és mondókát tanultam tőle, mint például a "Csett Pápára", vagy a "Fújja a szél a fákat" és mindig mikor eltűnik a Bá-m azonnal megkeresi nekem, vagy riadóztatja a többi gyereket, hogy mindenki hagyja abba, amit csinál, eltűnt a Bá, mindenki keresse. Aztán még tisztába is teszi a popóm, szeretget, ha Mami hiányom van és süt, rajzol, sétál, szánkózik és trambulínozik velünk. Persze nem csak velem ilyen, hanem az összes barátommal. Ő itt a tyúkanyó, mi meg a csibék.

A többi képen épp reggelizünk. Ma itt épp kalácsot kaptunk, amit nagyon szeretek, de a kávét, vagy a kakaót sosem iszom meg hozzá. A tejes dolgoktól feláll a szőr a hátamon. Itt a balomon Noémi barátnőmet látjátok. Az ő, meg az én apukám, már csitri korukban együtt kergették a pöttyös labdát a focipálya mellett. És most egy csopiba járunk itt a Szivárványkában. Hát ennyit mára, most tényleg befejezem magam és elmegyek szundizni a Bá-val. Még egyszer köszi, Niki.

Apu szülinapjára

Ma nagyon jó szórakozásban voltrészem. Mamival Apucinak vásároltunk a születésnapjára. Legszívesebben elmondanám merre jártunk, mit vettünk, miért mentünk vissza és hogy mit kuncsorogtam ki magamnak, ha már shoppingolunk ugye.....de mivel apuci az egyik fő olvasóm, most igazából semmit sem tudok megosztani veletek. Az biztos, hogy lesz meglepi bőven. Az egyik már éppen ma este. Különben hétfőn lesz 31 éves az Apuci.
Kedden a Zorka és a Marci Mamája fényképezett a Szivárványkában és ma átküldte a képeket. A Maminak annyira tetszenek, hogy a lelkemre kötötte, hogy tegyem őket mindenképp közzé. Íme:és néhány másik:



Tudom, hogy ma nem volt sok mondanivalóm, illetve lenne, de az előbb leírtak miatt ugye most ezt nem tehetem. Holnap meglátogat az Ági nagyi és megyek a Szivárványkába is, úgyhogy lesz bőven miről írjak.
Puszi, Lu