2010. március 2., kedd

Evi szülinapja

Ahogy ígértem, pár nap után visszajöttem és megírom a legújabb élményeimet.
Vasárnap reggel Ági nagyihoz indultunk. Apu új autójával mentünk, ami olyan gyors és olyan szép és olyan tutiszupi, hogy épp bekanyarodtunk Ági nagyi utcájába és kidobtam a taccsot. Úgy simán. A Barira, az új autóra és úgy nagyjából mindenre. Jól sikerült az első utam ......
De aztán nem volt gond, mentünk Mamival plázázni, mert Evinek akartunk szülinapi ajándékot venni. Megkerestünk az újonnan érkezett cuccokat a "háundemben" és onnan választottunk neki egy nacit, egy Hello Kittys felsőt, egy karkötőt és egy barátság láncot, ami két részből áll....(ez még később fontos lesz)
Amíg mi soppingoltunk Ági nagyi és apuci Ráckevére mentek, mert áruljuk Ági nagyi telkét és megnézte egy néni. Otthon, ebédre találkozott újra a "csapat".
Délután már alig vártam, hogy indulhassunk a barátnőmhöz. Mire mi odaértünk már nagyon sokan összegyűltek a bulira. Meg is ijedtem először ennyi idegen ember láttán. Aztán feltűnt, hogy végül is senki sem idegen, úgyhogy feloldódtam, mint a Nesquick és végig játszottuk a délutánt, meg az estét Evivel.

Ezen a fotón Patrik áll mögöttünk, Evike unokatestvére, akire már tavaly kivetettem a hálómat, de sajnos még nőnöm kell hozzá.....



Én is kaptam ajándékot Evitől, egy Micimacit, duplót és egy beszélgetős, cumincuppogós pony-t. Annyira szeretem őt, már majdnem "Ba kategóriás", de azért a Ba mindíg a numeró unó helyezett lesz.
Sütiztünk is, Barney tortát kapott Evi és megengedte, hogy a közelgő szülinapomra való tekintettel én is elfújhassam a gyertyáit.




Ja és a barátság nyaklánc...Ezt úgy kell elképzelni, hogy két láncon lóg egy-egy összetartozó medál, a "legjobb barátok" felirattal és Evi nekem adta az egyik láncot, vagyis én vagyok a legjobb barátja. Evi, Te olyan rendes vagy, én is nagyon szeretlek Téged.


Olyan hamar nyolc óra lett, sajnos indulnunk kellett hazafelé. Pedig még szívesen hancúroztam volna Evinél. Még egyszer, Isten éltessen Téged Evi, remélem hamarosan újra találkozunk.




Hétfőn Ági nagyinál voltunk, amíg Apuci dolgozni ment. Döngettem egy kicsit a motorom az utcán, Ági nagyi csak nézett, hogy milyen ügyes vagyok. Csak az volt a baj, ha fél méterre eltávolodtam Tőle, folyton azt hitte lehajtok a padkáról és ott futott végig mellettem és a kapucnimat huzigatta. Pedig Mami megtanított, ha padkához érek akkor meg kell állnom és ez nekem igen-igen jól is megy.
Aztán a játszón még csúszdáztam, meg hintáztam, meg a cukiban kikunyiztam egy gombóc tejszínhabot.
Már kedden újra itthon voltunk és mehettem a szivárványkába. Új fiút jött hozzánk, a Baruk. Fekete haja és fekete szeme van. Olyan sármos fiú, hogy amint Mami átöltöztetett én szaladtam utána a játszóvárba ugrálni, hogy jobban megismerhessem.
A többit legközelebb elmesélem. Puszi, Lulu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése