Szezám utca

Ma a kedvenc műsoromról írok Nektek, amit Mami akár mindennap megenged, hogy megnézzem. Azt mesélte, hogy Amerikában születtek ezek a furi szörnyek és az ott élő gyerekeknek olyan a szezám utca, mint nekünk a Futrinka utca. (Mi az a Futrinka utca?)
Ha még nem ismernétek elmondom, hogy ez olyan műsor, hogy minden féle okos dolgot lehet tanulni. Kedvencem a zokni párosítás. Ha az beindul, beindulok én is. Szaladok és böködöm a képernyőt, mint a Mami szupi telefonját. A játék annyi, hogy csomó zokni van amiből ki kell választani annak a párját, ami a szárítókötélen lóg. És ma milyen eredményem lett! Háromból, három! Na! Erre varrjatok gombot!
Aztán az Elmo nevű barátom, Nudli és Bert és Erni, akik tanítanak dalokat, meg testrészeket és ma pl új téma volt és a cicákról volt szó. Nekem is van cicám, a Kittike, szóval ez különösen érzékeny ponton érintett, mert elmondták hogyan kell a cicókat jól gondozni. Egy baj van, hogy Kittike nálunk nem jöhet be, tehát Mami megvonja tőlem, hogy a szőnyegen hancúrozhassak a cicámmal.
Különben mindent csinálok a tv előtt, amit előírnak....fogd be a szemed, mutasd meg az orrod, tapsolj...stb. Ha hasonló korú gyerek vagy, mint én, nagyon ajánlom figyelmedbe a Szezám utcai csínytevőket, neked is fog tetszeni!


Mivel újra itt a tél és sajnos Gabó sem ért rá, itthon ragadtunk délután, ráadásul a lakásban. Mami nem merte megreszkírozni, hogy bóklásszak kint, mert krahogok és folyik az orrom, mint egy jóképű Niagara.....
Mami amúgy, állandóan telefonálgat és olyan dolgokat mond, hogy hány négyzetméter, van e kertkapcsolat, mennyibe kerül, mikor építették, szóval ilyen csupa nem fontos dolgot, miért nem azt kérdezi, hogy van e rózsaszínű szoba--az új lakásunkban?

Szombaton megyünk körútra, lakáslesre a Laci Papával. Mondjuk én megyek Ági nagyihoz és megígérte, süt nekem palacsintát.
Mára ennyi, puszi, Lulu