Átlagos kedd

Kedves Barátaim,

a mai napom átlagos keddnek indult és hogy mégsem lett átlagos, az, az új barátomnak köszönhető. Szóval a reggelt a szivárványkában kezdtük. Nonóval felpattantunk a libikókára, ami annyira szuper volt addig, ameddig Nonó le nem ugrott róla, pont, amikor fentről nézelődtem. Azért nem volt rossz, felfogta a potrohom a puffanást, de azért, mégis....Nonó!










Délután egy laza három órás alvás után sietni kellett, mert Gabóékhoz voltunk hivatalosak. Gabó épp a Törpe cuki mellett lakik. Jó-jó, nekem sem kell messzire mennem a fagyiért, de mégsem a szomszédba....
Gabóéknak tutiszép házuk van, szép nagy kertjük és Gabó szobája telis-tele van játékokkal. A Mamája legalább olyan szorgosan gyűjti a játékokat Gabónak, mint Mami nekem a Hello Kittyt. Jut eszembe, mivel mi voltunk a vendégek vittünk meglepit, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy én is kapok ajándékot. Egy Hello Kittys pénztárca volt a jutalmam a látogatásért. Köszi Gabó neked még egyszer, mindig mikor előveszem majd fizetni, rád fogok gondolni. (Apuci a Te dolgod lesz a buksza feltöltése! Jó?)
Különben nagyon jól éreztük magunkat nálatok, mi Gabó? Jól szétugráltuk a kanapétokat és kirámoltuk a rengeteg játékodat. Alig győzték a Mamik elpakolni.
Jaj, képzeld, amikor mentünk a kapu felé még ettem a sós perecet, amit a Mamidtól kaptunk és a szomszéd kutyája annyira barátságos volt, hogy jött, megszagolt, majd kikapta a kezemből és fel is falta az egészet. Vicces volt....egyáltalán nem ijedtem meg, de egy kicsit megsértődtem rá, hogy felfalta az egészet és nekem egy morzsányit sem hagyott.
Minden esetre köszi a meghívást még egyszer, mi is szeretettel látunk Titeket.
Puszi, Lulu