Kanál fesztivál

Na, ott volt a bohóc, amiről beszéltem, de sok köszönet nem volt benne. Ád egy, nem a tavalyi, megszokott bohóc volt. Ád kettő, meg ez a bohóc annyit beszélt és beszélt és beszélt, hogy követni sem bírtam miket mond. Nagy foga volt, lobonc, félelmetes haja...na egy szóval...nagyon idegesített. Az még érdekelt, ahogy csavargatja, meg tekergeti a lufit, de az a sok sületlenség, amiket szünet nélkül mondott az nagyon elkedvetlenített. Na, meg a mellette lévő pult mindenféle érdekes dolgot kínált nekünk a Koppánnyal. A buborékfújók kánaánja tárult elénk. Volt sima, volt szakszis, vonatos, babás...meg tényleg minden, de minden féle, de Koppánynak - lévén ő fiú - a legjobban egy világítós, berregős, pisztoly formájú tetszett. Sőt, engem is megleptek egy ugyanilyennel, úgyhogy teljes volt a boldogságunk és cserébe békén hagytuk a szüleinket.


Így festünk










Aztán én.











És megint én. LÖVÖK:-)







És volt ugrálóvár. Amiben három kört is mentünk Koppánnyal és megérkezett Sára is. Sajnos Mami nem ügyeskedett fotólődözésben, mert hármunkat nem tudott elkapni.
























Az egész napot szinte a fesztiválon töltöttük. Voltunk a parton is és meglátogattam a madár "barátaimat". Sőt a kiflimet is megosztottam velük.









Motoroztunk is és lementünk a partra, sőt újra kóstolgattunk Sáráék fagyizójában.


Olyan sok minden történt, hogy nagyon gyorsan hipp-hopp itt volt a fürdési idő, ahol könnyű kitalálni mit csináltam. Hát buborékot fújtam....nem tudom megunni.
Puszi, Lulu