Amit ma megtanulhatsz.....

Ma nagyon fontos dolgokat tanultam és ezek a következők:
Apuci neve: Horváth Tamás
Mamika: Nagy Mónika, én pedig Horváth Liliána vagyok. Ha Mami, vagy Apuci kérdezi, hogy kit hogy hívnak, akkor megmondom. Persze ez nem ment így pöccre, Mami reggel óta tanította.
A "Horváth" nagyon nehezen ment előszörre és meg kell mondjam, most sem szín ötös a tudásom, de ha nagyon akarom megmondom a neveinket. Apuci nevének megtanulása a következő kronológiát mutatta:
Mami mondja: Horváth
Én mondom: Hóvát (persze nem elsőre, hanem úgy öt-hatodszorra, addig próbálgattam a betűket, meg hangokat a szóban ide-oda)
Mami mondja: Tamás
Én mondom: Hóvát Apasz. Ez így rögtön ment és logikusnak is tűnt.
..és így tovább....a Horváth Apából eljutottam a Horváth Tamásig. De nem volt egyszerű, csak nem akarom hosszasabban taglalni.
Mami neve - noha Mami szerint könnyebb - még nehezebb volt, mint a miénk Apuval. Ezt még mindig kicsit "ámerikáiásan" mondom ki, hogy "Nadzs Mónyika", de azért ezt elfogadhatónak gondolták az ősök.
És a sajátom? Én Horváth Lulu vagyok. A Lulu már eddig is ment. Még mondókába foglalva is:
"Hinta palinta, hintázik a Luluka". Szóval maga a Lulu nem lenne nehéz, de a Mami jött ezzel a Liliánával. A Horváth ment a Tamás elől, de ez a Liliána....mire kimondanám kétszer is elfelejtem. Azért legyőztem saját magam estére és fürdés közben megadtam magam és csak kimondtam, hogy Hóvát Liliána.

A nevek tanulásán kívül ma még rengeteg dolgunk volt Mamival. Például bevásároltunk és takarítottunk. Aztán pihentünk. Méghozzá így:



Ringattuk magunkat. Holnap szombat, hétvége. Apuci délután focizik, de előtte délelőtt még együtt elmegyünk a Kanál fesztiválra. És nem, nem evőkanál...hanem Sió-kanál fesztivál.
Ez már tavaly is volt és tavaly is mentünk a Mamival. Ott láttam életemben először lufihajtogató bohócot, aki annyira tetszett, hogy drukkolok, idén is jöjjön el.
Holnap meglátom. Puszi, Lulu