Az én menő pasim

Jó, tudom, mindig a Koppány így, meg a Koppány úgy. De mit csináljak, ha ez már ilyen igazi love story.
Egyébként szokásosnak indult a nap. Igaz kicsit megint takonypóc vagyok, ami nagyon sok küszködés nekem meg a Maminak... Folyton folyik az orrom és le akarja szívni (persze le is szívja) amit én utálok és üvöltök és mindig kitalálok valamit, hogy kihúzzam magam a tortúra elől. Pl, hogy pisilni kell, vagy, hogy a Hello Kittimet kérem, amiért Maminak még egy kört kell futnia, hogy minél később legyen a trutyikám kiszívva. Egyébként most én is sos meg szeretnék szabadulni a taknyosságtól, mert jön a Franci és sokat szeretnék vele találkozni a hétvégén. (Nyugi egyébként Franci, Mami üzeni, hogy nem az elkaphatós taknyom van....csak a folyós, mert még senkire sem ragsztottam át)
Szóval szokásos csütörtök...ébredés után mentünk a Szivárványkába. Ott volt az összes barátom és nagyon jól éreztem magam. Délután végre újra birtokba vehettem a kertet és egyszer csak megjelent ő, a menő pasim a verdájával Koppány.