Elveszett a Ba!

De meglett, nem kell aggódni, de azért nagy szerencsém volt.
Az úgy volt, hogy reggel, amikor felébredtem sötét volt. Pedig már hét óra volt, de zuhogott az eső, így olyan sötét volt, mint este. A kertbe így nem tudtunk kimenni, de Mami kitalálta, hogy menjünk és vegyünk ezt-azt. Most konkrétan nem tudok beszámolni, mert Papapa szülinapjára is nézelődtünk, de a lényeg, hogy útba esett a Tesco is az itthoni bevásárláshoz. Benéztünk a sportboltba is. Kergettem a Mamit a lógatott ruhák között. Egyébként ezt imádom, mert a lógatott ruhákon közben húzom a kezem és az a játék, hogy minél több ruha essen le a földre. Mondjuk Mami nem sokáig engedi ezt játszani, de amíg lehet,addig jól szórakozom.
Amire hazaértünk még mindig szakadt az eső, így Mami nekilátott az ebédnek én meg bekucorogtam a kanapéra és mondtam, hogy "Ba". Erre Mami rám nézett és azt kérdezte:
"De hol a Ba"? Hát hol lenne Mami, a Te dolgod, hogy meglegyen és odaadd nekem, amikor csak kérem. De most nem volt meg. Sem a táskában, sem a bevásárlós szatyorban, sem az autóban. Nagyon-nagyon szomorú voltam, így Mamival fogtuk magunkat és visszaindultunk a bevásárló körúton ugyanarra, amerre már korábban jártuk. Mondanom sem kell ugye? Szakadt az eső tovább, mi meg idegesen ültünk az autóban és drukkoltunk, hogy meglegyen a kis barátom.
Tesco parkoló. Semmi. Mentünk, mentünk, gyalogoltunk, néztük a földet, néztük az állványokat, hátha valaki felrakta. Semmi. Megkérdeztük az információnál, hátha valaki leadta. Semmi. Én csak kiabáltam. "Ba....Ba..." De nem válaszolt, elhagyott engem.
Aztán Mamival utolsó lehetőségként benéztünk a sportboltba és ott volt Ő, a pénztárgépen csücsült az én gyönyörű, koszos Bacskám. Én úgy megörültem, megszorítottam és mondtam "Itt a Ba....itt a Ba...." Mami is nagyon boldog volt, az eladó megkérdezte, hogy hú ennyire fontos ez a kis bari nekem? Hát mit fontos? Ba nélkül el sem tudom képzelni a napjaimat. Ő a mindenem. Soha többet el nem engedem.