Gyereknapi barátnő-parádé

Merthogy a gyereknap, gyereknapnak indult. Vagyis Apuci, Mami meg én 10-re kimentünk a Fő térre, a gyereknapi rendezvényre. Volt ott minden gyerekeknek való móka, mint ugrálóvár, gyerekelőadás, bohóc, lufi, fagyi, de mi ez a sok jó dolog ahhoz képest, hogy rég nem látott barátnőm, Franci befutott a szüleivel. Jó, puszit azt nem kaptam, de ezt a kis affért leszámítva (mert állítólag Franci nem az a pusziszkodós fajta) elég jól eltöltöttük a délelőttöt. Kapott Franci is olyan bukorék (értsd. buborék)-fújó pisztolyt, mint én, pár hete, de ő még nem tudta a pici ujjacskáival úgy kezelni a kütyüt, ahogy kell, így nosza a segítségére siettem és megmutattam neki, sőt kifújtam a tárból az összes bukorék-folyadékot, annyira belejöttem a bemutatóba.


Aztán kaptunk lufivirágot, amit egy nagyon színes hajú bohóc készített. De francit jobban izgatta a nagy színes bozont haja, mint maga a lufi, de sajnos akárhogy igyekezett is, nem tudta lekapni a bohócról a loboncát.





Egyébként Franci jó nagy lány lett. Nézzük csak...decemberben láttam utoljára a szülinapján, akkor volt egy, most meg mindjárt másfél éves. December óta bejárta a fél világot oda-vissza és nagyon sokat nőtt az én csöpp kis barátnőm.





Délben Franciék rokonokhoz siettek, mi meg jöttünk haza pipihusit enni és szundizni. A délután is "hozott" nekem egy barátnőt, mégpedig Evikét. Evike copfban érkezett, még sosem láttam így, nagyon tetszett a kis frizkója. Először itthon voltunk





aztán pedig elmentünk a Mala gardenbe és a kertben szaladgáltunk



utána pedig sült krumplit majszoltunk ketchuppal.



Mondjuk Evi inkább ketchupot evett sült krumplival, én pedig maradtam az eredeti verziónál.

Annyit szaladgáltunk, olyan jól éreztük magunkat együtt.


Igaz volt egy kis huza-vona a krumplis-tányér körül és harapás lett a vége, ami miatt Mami nagyon haragudott rám, de összességében már nagyon jól elvagyunk Evivel.

Itt egy kis klisé, hogy mennyire:






Drága barátnőim Franci és Evi. Köszönöm, hogy eljöttetek és a szüleitekkel együtt meglátogattatok bennünket. Nekem ez volt az igazi gyereknapi ajándék. Nagyon remélem, hogy Ti is jól éreztétek magatokat, csak azt kívánom, hogy gyertek hozzánk gyakrabban.
Ezt küldöm szeretettel nektek:


glitter-graphics.com


Puszi Lulu

Szelíd motorosok

Tegnap, vagyis csütörtökön a miénk volt a haramia parti, vagyis nálunk tartottuk. Nagyon készültünk, mert már múlt hét hétfő óta nem voltunk hárman együtt: Sára, Koppány meg én. Nem tudom a Mamiékat mi lelte. Csak ültek a teraszon és mind a három Mami panaszkodott. Arról, hogy mi rosszak vagyunk egész nap, hogy a Papik milyen bigyók és, hogy úgy ámblokk fáradt mind a három. Nem is értem! Pedig mi olyan jól elszórakoztattuk egymást és magunkat. Á, szerintem csak tavaszi fáradtság, holnapra túl is lesznek rajta....
Képzeljétek, Koppány most új járgánnyal csábítgat engem. Mégpedig egy hippiszupi citromsárga motorral. Igaz, hogy Apukája brummogott be vele hozzánk, de amint megérkezett Koppány felpattant rá és mi Sárával felváltva voltunk az utasok. Nem kell izgulni, nem indultunk el, csak dudáltunk nagyokat és úgy csináltunk, mint a felnőttek, csak szelídebben. Igazi szelíd motorosok.



Ma meg "kölcsönkaptuk" Koppányt egy jó háromnegyed órára. A Mamija Chopint fújt egy iskolai koncerten és addig Koppány nálunk volt. Nagyon furi volt, hogy így Mamija nélkül volt nálunk, de nagyon jól szórakoztunk, még ha rövid ideig volt is nálunk kölcsönbe. Utána mentünk motorozni, meg fagyizni, de akkor már Szilvi is velünk volt. Ja, meg Apuci, aki hazasietett a munkából, mert a keresztelkedését intézi a Pap bácsival. Először neki kell és utána jöhet csak Evi, meg én.
Ja és még valami. Mami kérdezte Koppányt. "Te Koppány és milyen hangszeren játszik a Mamid?" És Koppány rávágta: "Apáén." Ezen Mami nyerítve röhögött....de én nem értem!!!

Vasárnap gyerek nap, vagyis minden gyereket tessék kötelezően kényeztetni, főleg engem!:-)
Puszi, Lulu


Scrapbooking

Szerda

Engem mindig elkap valami....Most a változatosság kedvéért begyulladt a fülem, ami egyrészről remélhetőleg nyaralásig elmúlik (elvileg már hétvégére) másrészről meg tényleg fáj és, amikor be akart nézni a doktornéni a kukkerjével, azt külön kikértem magamnak. Szerencsémre most a hajmosást is megúszom egy ideig (az öblítést ki nem állhatom).
És tényleg itt a nyár, úgyhogy Mamival ma felpróbáltuk a tavalyi és az idei fürdőruha kollekciómat. A hello kittis torony magasan veri a többit, úgyhogy azt magamon is hagytam és abban flangáltam a kertben ma délelőtt. Ja, persze, ruhára próbáltam és úgy is hagytam, szuperul néztem ki, csak Mami drukkolt, nehogy jöjjön valaki, mert neki nem tetszett így.
Délután megyünk lakást nézni Budára. Papapa lesz a sofőr és Apucival ott találkozunk. Remélem Ági nagyi is belefér még a programba, mert úgy vettem ki a Mami és Ági nagyi telefonbeszélgetéséből, hogy Ági nagyit megint majdnem lekapcsolták a hazaútján a bőröndje becsekkolásnál, mert megint túlsúlyos volt. Nem Ági nagyi, hanem a bőrönd. És megint miattam volt jól megpakolva....Gondolom ezt tudjátok mit jelent...:-) A...J...Á...N...D...É...K...O...K...!!!:-)

Pünkösd

El vagyok maradva a naplóm írásával, mint a nyár, ami csak nem akar megérkezni.....azaz, miről beszélek. Ma már nyár van...Itt van....jó meleg van.....úgyhogy én is készítem a blog updatemet .
Pünkösdi hétvége volt. Ezt már mind nagyon vártuk, mert egy nappal meg van toldva a hétvége, ád egy, ád kettő,meg egyre közelebb kerülünk a nyaraláshoz. Már csak három hét és repülünk! Hurrá!
Mami már most listáz, nyári ruhákat szed elő és stócba teszi, amire itthon még nem, de Görögországban már szükség lesz. Persze én átnéztem a stócot és le is pakoltam annak rendje és módja szerint a kanapéról a földre a ruhákat egyenként. Mami nem agyon örült, de én akkor is átnézem miket akar hozni nekem. Semmi csili-vili meg feltűnő nem kell Mami, csak a hello kittiy cuccaim jöjjenek, úgyis csak azokat szeretem, ha rám adod!!!

Szóval itt a nyár! Állítólag ez még nem a végleges változat, így még lesz lehűlés, de a nap sugarai már mind most is a Balcsit melegítik és sokat hűlni már akkor sem fog, ha visszatér egy-két nap hideg. Na, mit szóltok? Lassan lehet használni az új színes tutiszép úszódeszkámat. Nem, ne kérdezzétek, fogalmam sincs mire jó, csak azt tudom, hogy nagyon tetszik, mert a szivárvány összes színe rajta van és nagyon jó kis ugródeszka. Eddig mondjuk a földön használtam és csak annyira, hogy ráállok és leugrok róla, de Mami azt mondja, hogy arra is jó lesz, hogy belekapaszkodjak majd a Balcsiban és annak a segítségével tanuljuk az úszást. Mami, ha Te mondod....!
Ma a Papapánál grilleztünk, mert itt voltak Apuci rokonai Németországból. Jutka és Karsten. Nagyon szimpi emberek, egy csomó csokit kaptam ajándékba, alig győztem elpakolni. Remélem sokkal sűrűbben jönnek majd, mint eddig. Na, nem a csoki miatt!:-)
Apucival ebéd előtt egy nagyot fociztunk. Bemelegítettem őt, mert délután meg igazi meccsre ment. Mi Mamival valószínű a parton, vagy a kertben töltjük a délutánt. Nekem mindegy, csak fagyi, labda és barátok legyenek és én boldog leszek.

Mindenkinek további szép és hosszú pünkösdi hétvégét kívánok. Puszi, Lulu

Játékok

Sziasztok,

most arról szeretnék írni, ami tulajdonképpen a legjobban kitölti a mindennapjaimat. És ezek a játékaim és maga a játék. Sokszor előfordul az, hogy kapok valamit és tetszik nagyon, de valahogy nem köt le, pakoljuk ide, pakoljuk oda, de nem játszom vele. És egyszer csak hopp! Eszembe jut (vagy megtalálom) és olyan jól eljátszom vele, hogy én magam sem gondoltam volna.
Ma például rájöttem, hogy milyen jó is a babázás. Főleg télen, amikor sokat voltunk bent, szinte minden nap játszottam a babáimmal és a Mami folyamatosan bővítette a babagyűjteményemet kellékekkel. Például babakocsi, cumisüveg, pelenka, bili, kenguru. Ezekkel amúgy szinte nem is játszottam, de ma rátaláltam és egész nap Mamis-babást játszottam. Így:



Sok mindent a Mamitól lestem el még anno, amikor én is parányi borsó voltam. Megtanultam tőle pelenkázni, cumiztatni, etetni kanállal és biliztetni is. Ezeket már olyan szépen legyakoroltam a babáimon, hogy tegnap is, mikor a szivárványkában bent volt a Levi pici húga, előadtam, hogy milyen jó Mamika is tudok lenni és döfködtem a cumit vissza a pici Szofi szájába, mert folyton kiköpte. Ma meg ugyanezeket a babáimon gyakoroltam.

Ezen kívül mit is szeretek még? A papírmunkákat. Rajzolás...pont, pont vesszőcske..., a papírvagdosás, szigorúan a nekem külön beszerzett csak és kizárólag papírt vágó ollómmal és a nyomdázás. Jaj azt imádom, mert nagyon szép dolgokat tudok alkotni csupán nyomkodással.
És ezen kívül a kinti játékok. Motorozás. Numeró egy, ez tényleg a kedvencem. Aztán a trambulínozás, hintázás és a labdázás. Tegnap legyakoroltuk Mamival. Már el tudom kapni a lasztit ( de ezt csak a hello kittis lasztival vagyok hajlandó) ha visszadobja nekem a Mami. Úgyhogy fejlődöm, mert eddig csak eldobni tudtam neki.

De legjobban a barátaimmal szeretek együtt lenni és úgy játszani, szinte mindent. Koppány, Sára, Evi, Nono, Aliz, Norcsi, Levi, Gabó, Ciska, mind-mind jó pajtásaim. szeretem őket, mert azok a dolgok tetszenek nekik, amik nekem és ugyanazokat szeretjük játszani.
Most mindenkinek puszi, Lulu

Az én menő pasim

Jó, tudom, mindig a Koppány így, meg a Koppány úgy. De mit csináljak, ha ez már ilyen igazi love story.
Egyébként szokásosnak indult a nap. Igaz kicsit megint takonypóc vagyok, ami nagyon sok küszködés nekem meg a Maminak... Folyton folyik az orrom és le akarja szívni (persze le is szívja) amit én utálok és üvöltök és mindig kitalálok valamit, hogy kihúzzam magam a tortúra elől. Pl, hogy pisilni kell, vagy, hogy a Hello Kittimet kérem, amiért Maminak még egy kört kell futnia, hogy minél később legyen a trutyikám kiszívva. Egyébként most én is sos meg szeretnék szabadulni a taknyosságtól, mert jön a Franci és sokat szeretnék vele találkozni a hétvégén. (Nyugi egyébként Franci, Mami üzeni, hogy nem az elkaphatós taknyom van....csak a folyós, mert még senkire sem ragsztottam át)
Szóval szokásos csütörtök...ébredés után mentünk a Szivárványkába. Ott volt az összes barátom és nagyon jól éreztem magam. Délután végre újra birtokba vehettem a kertet és egyszer csak megjelent ő, a menő pasim a verdájával Koppány.

Pultos lány

...igen lehetnék az új pultos lány, ha felérném azt a pultot, de Bebi -az új barátnőm- nélkül nem megy. Szokásos kedd délutáni uzsizásunkra mentünk a Koppánnyal a Marcipánba. Nyílván most is, mint mindig szaladgáltunk körbe-körbe, fel az ülésekre és persze be a pultba. De már nem haragszanak ránk, tudják, hogy ilyenek vagyunk és azt is, hogy előbb-utóbb úgyis hazamegyünk. Egyébként belülről a pult sokkal jobb mint kívülről, mert hogy ott rakatszám van tömve keksszel és cukorral. Hát micsoda mennyei hely!!! Nekem sokkal jobban tetszik, mint ahol a Mamiék isszák a kávét, úgyhogy nekem különösen tetszene együtt dolgozni Bebivel ott bent a pultban. Látjátok, csak úgy virulunk:


HAJRÁ szőke csajok!!!
puszi, Lulu

Látja?

Kivételesen az én szemszögemből szeretnék írni, mert Lilike ezt még nem érti, de talán nem baj, ha majd visszaolvas és tud erről a történetről.
Fürdés este 8-kor. Előtte kicsit párna csatáztunk, hancúroztunk. Egyszer csak, látom annyira nézi a falat, ahol lóg egy kép, láthatóan megzavarta valami és kizökken a játékból. Nézi-nézi. De nem a képet nézi. A falat. Egyszer csak újra visszanéz és odamutat.
"Ott a bácsi meg a néni".
Múltkor is mondott ilyet az Ági nagyinál, akkor csak annyit mondott. "Ott a bácsi".
De most: "Ott a bácsi, meg a néni".
Kérdezem tőle, mert nagyon integet a fal felé, hogy:
"Integetnek?"
Azt mondja: "Aha" és integet tovább.
És még azt:
"Bácsinak bajsza van, néni haja fehér"
Áll a szőr a karomon. Édesapám bajszos volt, az ő édesanyja ősz. Most volt 13-án Apukám születésének napja, nem sokkal egymás után mentek el. Már másodszor látta (látta? honnan találna ki ilyet?) Lilike az Apukámat.
Tényleg áll a szőr a karomon.

Vihar

Olyan nagy vihar volt, van és még lesz, amilyet még életemben nem láttam. Nem kell nevetni, azért két év alatt igenis sok minden történik, de mondjuk ekkora folyamatosan tomboló vihar még nem volt. Le is mondták az összes szabadtéri programot Siófokon és környékén. Nem járnak a vonatok és délig még adás sem volt a tv-ben, vagyis elszalasztottam a Dora baba legújabb kalandjait:-(
Vihar! Nem szeretlek! Még játszani sem tudok tőled rendesen, csak bent,amit már igen unok tegnap óta. A Fifi házamat kétszer is teljesen szétszereltem és újra össze. A pénztárgépemből már kifogyott az elem annyit nyomkodtam, a puzzle könyvemet meg Mami annyira unja, hogy eldugta a fürdőszobába (azt hitte nem veszem észre, hogy ott van a mosógép tetején), nehogy megint szét kelljen szedni és újra össze. Ja és a Fifi dvd-m is már kívülről fújjuk. Egy kis Napsütésre vágynék, már szedném is elő a motorom és huss.......De sajnos úgy néz ki, hogy nemcsak ma, de még holnap sem lesz sok lehetőségem erre.
Viszont volt időm kicsinyíteni a tegnapi "fagyos-grillparti" fotókat, amiket most csatolok.

Először is, a sütés kint folyt a téli orkánban, én meg bentről, a melegből szemléltem az eseményeket. Sas szemekkel ügyeltem, nehogy megint maga "Szenes Iván" (köszi Kata az eredeti ötletet!) jöjjön látogatóba.
Szóval én voltam az ügyelő. Bentről.








A husik és kolbik végül jók lettek. Nézzétek a Papapát és Apucit sütés közben...






Aztán én és a szülinapos Papapa elfújjuk a gyertyát...








és végül a három Horváth, Ica, Papapa és én....





A "Süss fel nap..." című nótám ma igazi értelmet nyert számomra. Napocska süss fel, mert nemcsak a "ludaim" fáznak meg, hanem már nekem is folyik az orrom:-(

Papapa szülinapja

Ez a mai fő esemény, Papapa 57 éves ma. Isten éltessen Papapa.
Nemsokára indulunk is, hogy részt vehessünk a szülinapi grillpartin, ami egyrészről szuper lesz, mert ott lesz sok családtagom és, mert tuti, hogy lesz torta is. Másrészről viszont téli állapotok uralkodnak. Fagyos szél fúj, esik az eső és Mami már "learchiválta" a kabátjaimat, gondolván idén már nem lesz szükség rájuk és most lehet, hogy a májusi grillpartin jól jönne az a télikabát! Na mindegy, majd csak becsavar valami melegbe, az ilyeneket a Mami meg szokta tudni oldani.
Különben hogy tetszik a blogom? Még egy picit lesz simogatva, de már kezdi a végleges formát mutatni. Ez lesz a tavaszi-nyári designom....

Papapa, mivel én vagyok az egyetlen kisunokád, nekem kell ellátnom azt a feladatot (egyébként nagyon szívesen teszem), hogy szülinapod alkalmából felköszöntselek "unokailag". Úgyhogy ezt most itt publikusan megteszem, mert nálad valószínűleg úgyis elvonják a figyelmemet a játékok az ágyneműtartóból.
Isten éltessen sokáig, lassan végre kezdődik a kettőnk igazi murija (értsd: nemsokára teniszképes, náladalvós-képes, nálad-nyaralós-képes leszek), úgyhogy vigyázz a lábadra, nehogy megint fájjon és hogy minél tovább az ujjaim köré tudjalak csavarni és viszont. Ja és a Mami kéri, hogy ne kényeztess el túlságosan, de ha gondolod felőlem nyugodtan. Szeretlek, szeretünk Papapa.

Diva Design

MEGLEPETÉS! Na ehhez mit szóltok? Az új designom, amit megint Rita - az én "különbejáratú" tündérem - ajándékozott nekem. És ez még nem a végső formula, csak már írhatnékom volt....
Tessék csak figyelni, milyen csudi dolgok lesznek itt még hétvégén!!!
Köszönöm Rita, szuper vagy!

Van egy nagyon jó hírem (amit leginkább Mami és Apuci értékelnek) méghozzá az, hogy hétfőtől kezdve az összes éjszakát végigaludtam. Mami este lerakott, összebújtam a Barival és reggel hétig meg sem mukkantam, nagyokat aludtam. Mami nagyon reméli, hogy nem kiabáltam el a jó hírt és ez már csak így marad.


Végre jön a hétvége, van jó sok programunk, lesz miről beszámolnom.
Ennyit mára, puszi, Lu

Elveszett a Ba!

De meglett, nem kell aggódni, de azért nagy szerencsém volt.
Az úgy volt, hogy reggel, amikor felébredtem sötét volt. Pedig már hét óra volt, de zuhogott az eső, így olyan sötét volt, mint este. A kertbe így nem tudtunk kimenni, de Mami kitalálta, hogy menjünk és vegyünk ezt-azt. Most konkrétan nem tudok beszámolni, mert Papapa szülinapjára is nézelődtünk, de a lényeg, hogy útba esett a Tesco is az itthoni bevásárláshoz. Benéztünk a sportboltba is. Kergettem a Mamit a lógatott ruhák között. Egyébként ezt imádom, mert a lógatott ruhákon közben húzom a kezem és az a játék, hogy minél több ruha essen le a földre. Mondjuk Mami nem sokáig engedi ezt játszani, de amíg lehet,addig jól szórakozom.
Amire hazaértünk még mindig szakadt az eső, így Mami nekilátott az ebédnek én meg bekucorogtam a kanapéra és mondtam, hogy "Ba". Erre Mami rám nézett és azt kérdezte:
"De hol a Ba"? Hát hol lenne Mami, a Te dolgod, hogy meglegyen és odaadd nekem, amikor csak kérem. De most nem volt meg. Sem a táskában, sem a bevásárlós szatyorban, sem az autóban. Nagyon-nagyon szomorú voltam, így Mamival fogtuk magunkat és visszaindultunk a bevásárló körúton ugyanarra, amerre már korábban jártuk. Mondanom sem kell ugye? Szakadt az eső tovább, mi meg idegesen ültünk az autóban és drukkoltunk, hogy meglegyen a kis barátom.
Tesco parkoló. Semmi. Mentünk, mentünk, gyalogoltunk, néztük a földet, néztük az állványokat, hátha valaki felrakta. Semmi. Megkérdeztük az információnál, hátha valaki leadta. Semmi. Én csak kiabáltam. "Ba....Ba..." De nem válaszolt, elhagyott engem.
Aztán Mamival utolsó lehetőségként benéztünk a sportboltba és ott volt Ő, a pénztárgépen csücsült az én gyönyörű, koszos Bacskám. Én úgy megörültem, megszorítottam és mondtam "Itt a Ba....itt a Ba...." Mami is nagyon boldog volt, az eladó megkérdezte, hogy hú ennyire fontos ez a kis bari nekem? Hát mit fontos? Ba nélkül el sem tudom képzelni a napjaimat. Ő a mindenem. Soha többet el nem engedem.

Az ellopott csók

Szép tavaszi délután volt. A lány már régóta rajongott a fiúért és a fiú is mély érzelmeket táplált a lány iránt. Szinte testvérek voltak, hisz majd' minden nap találkoztak, megosztották életük történéseit, ismerték egymást kívülről és belülről. Megosztották egymással a szeretett dolgaikat és igen, néha vitáztak, veszekedtek is.
Szóval, szép tavaszi délután volt.
Sütött rájuk a Nap, élvezték a langyos sugarakat. A szelek szárnyán szálltak az ő érzelmeik is egymás felé. Szaladtak egymás kezét fogva és élvezték, hogy nincsenek határok, nincsenek akadályok.
És akkor a fiú szívéből kitörtek az érzelmek. A lány felé fordult, megfogta két kezével szép arcocskáját és csókot lopott a szeretett lány ajkairól. A lány és a fiú nagyon boldog volt.
A mai egy szép tavaszi délután volt.

Kanál fesztivál

Na, ott volt a bohóc, amiről beszéltem, de sok köszönet nem volt benne. Ád egy, nem a tavalyi, megszokott bohóc volt. Ád kettő, meg ez a bohóc annyit beszélt és beszélt és beszélt, hogy követni sem bírtam miket mond. Nagy foga volt, lobonc, félelmetes haja...na egy szóval...nagyon idegesített. Az még érdekelt, ahogy csavargatja, meg tekergeti a lufit, de az a sok sületlenség, amiket szünet nélkül mondott az nagyon elkedvetlenített. Na, meg a mellette lévő pult mindenféle érdekes dolgot kínált nekünk a Koppánnyal. A buborékfújók kánaánja tárult elénk. Volt sima, volt szakszis, vonatos, babás...meg tényleg minden, de minden féle, de Koppánynak - lévén ő fiú - a legjobban egy világítós, berregős, pisztoly formájú tetszett. Sőt, engem is megleptek egy ugyanilyennel, úgyhogy teljes volt a boldogságunk és cserébe békén hagytuk a szüleinket.


Így festünk










Aztán én.











És megint én. LÖVÖK:-)







És volt ugrálóvár. Amiben három kört is mentünk Koppánnyal és megérkezett Sára is. Sajnos Mami nem ügyeskedett fotólődözésben, mert hármunkat nem tudott elkapni.
























Az egész napot szinte a fesztiválon töltöttük. Voltunk a parton is és meglátogattam a madár "barátaimat". Sőt a kiflimet is megosztottam velük.









Motoroztunk is és lementünk a partra, sőt újra kóstolgattunk Sáráék fagyizójában.


Olyan sok minden történt, hogy nagyon gyorsan hipp-hopp itt volt a fürdési idő, ahol könnyű kitalálni mit csináltam. Hát buborékot fújtam....nem tudom megunni.
Puszi, Lulu

Amit ma megtanulhatsz.....

Ma nagyon fontos dolgokat tanultam és ezek a következők:
Apuci neve: Horváth Tamás
Mamika: Nagy Mónika, én pedig Horváth Liliána vagyok. Ha Mami, vagy Apuci kérdezi, hogy kit hogy hívnak, akkor megmondom. Persze ez nem ment így pöccre, Mami reggel óta tanította.
A "Horváth" nagyon nehezen ment előszörre és meg kell mondjam, most sem szín ötös a tudásom, de ha nagyon akarom megmondom a neveinket. Apuci nevének megtanulása a következő kronológiát mutatta:
Mami mondja: Horváth
Én mondom: Hóvát (persze nem elsőre, hanem úgy öt-hatodszorra, addig próbálgattam a betűket, meg hangokat a szóban ide-oda)
Mami mondja: Tamás
Én mondom: Hóvát Apasz. Ez így rögtön ment és logikusnak is tűnt.
..és így tovább....a Horváth Apából eljutottam a Horváth Tamásig. De nem volt egyszerű, csak nem akarom hosszasabban taglalni.
Mami neve - noha Mami szerint könnyebb - még nehezebb volt, mint a miénk Apuval. Ezt még mindig kicsit "ámerikáiásan" mondom ki, hogy "Nadzs Mónyika", de azért ezt elfogadhatónak gondolták az ősök.
És a sajátom? Én Horváth Lulu vagyok. A Lulu már eddig is ment. Még mondókába foglalva is:
"Hinta palinta, hintázik a Luluka". Szóval maga a Lulu nem lenne nehéz, de a Mami jött ezzel a Liliánával. A Horváth ment a Tamás elől, de ez a Liliána....mire kimondanám kétszer is elfelejtem. Azért legyőztem saját magam estére és fürdés közben megadtam magam és csak kimondtam, hogy Hóvát Liliána.

A nevek tanulásán kívül ma még rengeteg dolgunk volt Mamival. Például bevásároltunk és takarítottunk. Aztán pihentünk. Méghozzá így:



Ringattuk magunkat. Holnap szombat, hétvége. Apuci délután focizik, de előtte délelőtt még együtt elmegyünk a Kanál fesztiválra. És nem, nem evőkanál...hanem Sió-kanál fesztivál.
Ez már tavaly is volt és tavaly is mentünk a Mamival. Ott láttam életemben először lufihajtogató bohócot, aki annyira tetszett, hogy drukkolok, idén is jöjjön el.
Holnap meglátom. Puszi, Lulu

Égszakadás....földindulás....

Életem legnagyobb viharját izgultam ma végig. Szundi után már lehetett látni, hogy sötétedik, mintha este felé járna az idő. Teljesen megzavarodtam...Csak mikor Mami mondta, hogy nemsokára jönnek a Koppányék, akkor tudatosult bennem, hogy délután van. Szóval először csak sötétség volt. Mamival az ablakból a függöny mögül kikandikálva néztük, hogy mi is készül odakint. A sötétségbe be-be villant egy kis fény, aztán pedig úgy dörgött, hogy inkább visszarántottam a függönyt. A frász jött rám. Aztán meg elkezdett zuhogni az eső, utána jégeső és elment a villany is. Szerencsére az hamar visszakapcsolódott, de a tv adás sokáig szünetelt. Aztán megérkeztek Koppányék és az autótól a házig, bőrig ázott Mami, Szilvi és a Koppány is. Aztán szórakoztattuk egymást a Koppánnyal, csak annyi bajom volt, hogy folyton azzal akartam játszani, amivel ő és fordítva, szóval vitáztunk elég sokat, de azt hiszem ebbe a viharos állapotokba ez is belefért.
Ja és, hogy miért nem Papapával töltöttem a szokásos szerdámat? Hát azért, mert lesérült tenisz közben és moccani sem tud. Szemtanúja voltam, tényleg nem mozgott, amikor délelőtt meglátogattuk.
Ja és délelőtt még útlevél hosszabbítást is intéztünk nekem. A fotózás nem nagyon ment,mert grimaszokat vágtam. Bár az ügyintéző néni próbált kiizzadni belőlem egy helyes kis profilt, de nekem ehhez ma nem nagyon volt kedvem...úgyhogy három évig lesz egy vicces-fotós útlevelem:-)
És akár ilyen, akár olyan fotóval, de akkor is teljesen menetkész vagyok Görögországba júniusban. Úgyhogy görögök addig nyughassatok, pihenni szeretnénk!!!

Lulu

Ui: Leendő keresztapukámnak és Ciska barátnőm apukájának ezúton kívánok nagyon boldog születésnapot!

Hétvégi

Jól jönnek-mennek a napok. Annyi a teendőm és annyi minden újat csinálunk, hogy azt sem tudom, miről számoljak be. Az biztos, hogy nem unatkozunk....Komolyan mondom öt gyereknek is elmenne annyi program, mint nekem....
Szombaton például reggel lakásnézőbe indultunk. Ne is kérdezzétek, szóra sem érdemes. Homokvár az nem volt a szoba közepén, mint múltkor, úgyhogy az egész eleve nem is volt érdekes számomra. Különben Mamiék sem találták meg ebben a lakásban az álmaik otthonát, úgyhogy még futunk egy pár kört, az biztos. Azért jó is volt a szombat délelőttben, mert Nagypapa a Játszóházas Mekdöcibe invitált minket. Alig vártam, hogy "átrágjam" magam a Happy Meal-emen, hogy bevethessem magam a csúszdaparkba. Szupi volt.


Csak annyi bibi volt, hogy egy nagyobb, Kornél nevű fiú kispécizett magának és tett-vett engem fel-le a mászókán és nem tudtam egyedül leküzdeni a csúszdákat. Azért jót játszottunk, csak a mászást szívesebben gyakoroltam volna saját magam.

Délután Apuci és Papapa elvitt a majálisba. Volt állatsimogatás is. A nyuszik tetszettek, imádom húzgálni a fülüket és tetszettek a pónik is, de még nem mernek felültetni rá, így csak távolról néztük. Viszont volt egy láma, amit közelebbről is meg akartunk szemlélni a Nagypapával, de nem volt túl barátságos, mert ahogy közeledtünk, ránk mordult és villogtatta a sárga fogát. Ráfért volna egy olyan esti sikamika, mint amilyet a Mami szokott nekem adni.

Később este, meg grillezni mentünk. Apuci és Mami barátaihoz. Szupi volt. Olyan házba voltunk, ami körbe volt rámpázva, így igazi "motorpályán" gyakoroltam.
A vacsi szupi volt. Picit Apuci ( a fő grillező tudor) megkapatta a húst a lángon és mindenki "Szenes Ivánt" emlegette, amit nem is értettem, de annyit nevettek, hogy ez biztos vicces volt.







Vasárnap meg olyan meleg volt, hogy lemerészkedtünk a partra és a Sáráék fagyizójában teszteltük az összes tejnélküli fagyit. A rózsaszín a kedvencem.
Ott vagyok ám a fotón, nagyítóval megy talán..... :-) Óriáshomokozó a parton...:-)






És a legfontosabb: vasárnap volt anyák napja. Apuci már megírta tegnap a gondolataimat, most megmutatom a virágot, amit én vittem Maminak és azzal a szöveggel nyújtottam át, hogy "Bódog szüjinapot"


Csók, Lulu

Fent vagyok a Facebookon

Bizony, Zozó, aki Apuci és Mami barátja egy egész profiloldalt betöltő fotóval lepett meg a Facebookon. Itt:

http://www.facebook.com/#!/album.php?aid=176378&id=269459051891&ref=mf

és a fotó, ha valaki nem szeretne "bandukolni", itt:



Szupi nem?

Anyák Napja!

Kedves Mamikám,
Ez a Te napod, hát Isten éltessen Téged! Ezúton köszönöm meg, hogy világra hoztál, hogy mindig számíthatok Rád.Ha éjszaka felsírok, rögtön ott vagy és megnyugtatsz és köszönök mindent, amit tanítottál nekem és vigyázol rám.Ne haragudj ,ha néha felidegesítelek, nem akarlak ám, csak néha...Ugye nem nagy baj, hogy ma azt mondtam, hogy boldog szülinapot -anyák napja helyett- nem tévedtem olyan nagyot?Ígérem, jövőre már megtanulom kimondani!
Szeretlek Mami!
Lulu