Ez már a tavasz?

Még reggel a szokásos szürkeségben indultunk a szivárványkába. Mit szürkeség! Mentünk egyenesen bele a "tej"-be, fú semmit nem láttunk, csak az orrunk hegyéig. Mami csak tapogatta még a pedálokat is. Aztán a szivárványkában már elkezdtünk "látni" is, mire tíz órait kaptunk...
Amikor Mami értem jött már olyan szépen és melegen sütött a Nap, hogy a váltószoknyámban csinizhettem haza, kigombolt kabátban és a tavaszi cicasapkámban. Igaz a cicasapim már kicsi rám, mert azt még tavaly kaptam, de én akkor is felerőltettem a fejemre, ha már Mami elhozta nekem. Azt már meséltem, hogy Mami mindig hoz nekem meglepit és egyben desszertet ebéd utánra? Általában pez-zel kenyerez le és úgy csalogat ki a szivárványkából-nem mintha e nélkül nem mennék, csak így szoktam meg-, de ma valami nagyon furit hozott. Nyuszi alakú csoki-nyalókát. Haza felé pedig a szokásos mondókázás helyett, elmesélt egy történetet, hogy hamarosan itt a tavasz, és ha itt a tavasz jön a nyuszi is és majd tojik nekem csoki tojást a kertbe. MI VAN? Eddig még csak répaevő nyusziról hallottam... A nyuszi amúgy tojik? És tojást? És ezt csak tavasszal hajlandó? Ha ez így van, gyerünk tavasz, igyekezz én is akarok egy csokitojást tojó nyulat a kertembe és hozzál még ilyen csokinyalókát is (Laci Nagypapa, ezt nem azért írtam, hogy nyargalj az Aldiba és vegyél ilyet ----mert képzeljétek kedves olvasók, Laci Papa mindig innen a blogomról szerez infót, hogy mit szeretek és már megy is és megveszi----Mami üzeni ne kényeztess el túlságosan)
De olyan nyulat szerváljatok nekem valahonnan és tényleg, csak csokitojást tojjon, de azt jó sokat.
És a tavasz is igyekezzen, mert már fel szeretném venni a világítóstalpú csinicipőt, amit Mami csak akkor enged, ha valóban itt a jó idő.
Puszi mindenkinek,
Lili