A Bari meg én

Szóval, az úgy volt, hogy, amikor még nagyon kislány voltam, mondhatni "porbapukizó", új vendég érkezett a családba. Ő volt a Ba. Mami meglátta egy boltban, megtetszett neki és épp én is ott voltam vele, (na ja, hol lettem volna...:-)) így a kezembe adta az én gyönyörű, fehér szőrgombócomat és én azóta el nem engedem. Ő Ba. Amúgy Bari, de, amikor megkaptam, akkor semmit sem mondtam és az első szavam egyike volt Ba....ezért ő Ba. Biztos feltűnt már a rendszeres olvasóimnak, hogy nagyjából az összes fotómon így, vagy úgy, de szerepel. Ő a legeslegfontosabb dolog Mami és Apu után, mert ő mindig velem van. Ha sírok, akkor mindjárt mondom, hogy "Ba...Ba" és Mami akkor odarakja a kezembe és megnyugszom. Este is csak vele vagyok hajlandó lefeküdni. És állítólag álmomban is kerestem már a kisbarátomat. Egyébként a szivárványkában is mindenki nagyon szereti a Ba-t és ha "neadjisten" eltűnik, Anikó azonnal hajtóvadászatot indít és nem fogunk bele addig semmi újba, amíg a Ba meg nem lesz. Néha különös dolgok történnek vele, mert szőrén szálán eltűnik a Ba és akkor mindig olyan más lesz a színe, mikor visszakerül hozzám, majdnem olyan szép világos, mint új korában....és olyan más az illata is, de nem baj én mindenhogy szeretem a Ba-t.
Mami egyszer visszavitt a boltba, ahonnan a Ba is hozzánk költözött és mondta Mami, hogy vegyünk egy tesót a Ba-nak, mert ha esetleg eltűnik, akkor legalább a tesó meglegyen. Én állítólag hangosan kiröhögtem a Mamit és úgy vágtam oda a Ba tesójának szánt klón Barit, hogy csak úgy nyekkent a földön. Nekem ugyan nem kell tesó, csak az én Ba-m. Egyszer a Móló Zoli "leBú-zta", én mindjárt megsértődtem, hogy ő nem "Bú", hanem "Ba"...hát hova gondol?!
Szóval ő az én kis kedvencem, még biztos sok bejegyzésem szereplője lesz, de nézzétek el nekem, ő nagyon fontos nekem.

Niki munkája mutatja a mi barátságunkat. Niki! Ezúton is köszi Neked ezért a szupi scrapért.