Selyemcukorka

Sziasztok, ma a négyes fogamról fogok írni nektek. Nem, nem a negyedikről, aki esetleg arra gondolna, hogy büszkélkednék 14 hónaposan a negyedik előbújó fogamról. Hanem A NÉGYES fogamról beszélek, ami már az rágó fogak közül bújik elő, szépen. Ugye 8 fogacskám már kandikál szépen egy jó ideje. A rágást, eddig azokkal kísérleteztem, de Mami ma a Spárban végre észrevette a kis előbukkanó hegyecskét a jobb alsó négyesemből. Igaz, eddig jól elvoltam a 8 fogammal, de Mami annyira örült, hogy gondoltam, jól van, ha neki ennyire örömet okoz, hogy nekem sajog az ínnyem, hogy örülök vele egy kicsit. Mami már meg is masszírozta ott a fogamnál az ínyemet, jaj az nagyon jó volt. Meg mielőtt letett a délelőtti szundimra bekente valami zselével is. Az ám nagyon finom volt, úgy cuppogtam rajta, mint a citromon szoktam, pedig ez finom édes volt, nem pedig savanyú.
Különben nagyon büszke vagyok magamra, hogy már ilyen nagy lány vagyok, kilenc fogas kis "pelenkás ördög", ahogy néha mami hív. Ezt mindíg csak akkor szokta mondani nekem, mármint azt, hogy pelenkás ördög, amikor valamit szeretnék. És nagyon szeretném....és hangot is adok neki, hogy szeretném. Akkor Mami mindíg azt mondja " Te, ne hepciáskodj, Te kis pelenkás ördög". Azt nem tudom, hogy mi a hepciáskodni, de biztos az, amikor hangja van az akaratomnak. De mit tehetnék, azt mégsem mondhatom a Maminak, hogy "Mami most pedig akkoris a távirányítóval akarok játszani"-még szívszérütést kapna, hogy beszélek folyékonyan, ezért csak hisztizem. Még egy ideig....
Ennyi mára. Várom a gratulációkat az én új rágó fogacskámhoz, előre is köszönöm, puszi, Lili