A Mami haragszik rám

Szóval az úgy volt, hogy amikor bekerültem a Szivárványkába szeptemberben még nagyon pici taknyos kölök voltam és amikor valami nem úgy ment ahogy szeretném, akkor haraptam. Hát a kis gyerekek így szokták. Vagy legalábbis némelyik. Tényleg nem mindegyik, de pölö én ilyen vagyok. Lehetnék sírós is, vagy nyűgösködő, vagy nem is tudom én még milyen, hát én harapok. Haraptam én mindenkit, de leginkább a Zorkát és a Noncsit, a Szivárványkában. Aztán a haramiacsapatban is haraptam. Koppányt és Sárát is. De megjavultam, sokszor mondták, hogy "nem!", "ezt nem szabad" és ilyenek, és abbahagytam a harapdálást. Tényleg teljesen leálltam, Mami boldog volt. Anikó is büszke volt rám a Szivárványkában.
De ma újrakezdtem. Koppányt egyszer, Sárát kétszer is úgy megharaptam, hogy volt visítás rendesen. Nem tudom mi lelt, olyan jól játszottam, aztán egyszer csak valami megzavart és pufff....kimintáztam a barátaimat. Persze nem egyszerre, azért csak úgy finoman az első órában az egyiket, a másikban a másikat.
Szóval a Mami ezért nagyon haragszik rám, Apuci meg beállított a sarokba, hogy gondolkozzam el azon, hogy tulajdonképpen miért is harapok. Aztán a Mami megnézte, hogy ez miért lehet, mert szó, mi szó, magam sem tudom, hogy miért csinálok úgy, mint egy piránja. Állítólag, ha megzavar valami, akkor csinálom és ettől nem vagyok butább, csak így akarom érvényesíteni az akaratomat, amiből van bőven. Meg az is igaz, hogy azt nem tudom: ez fáj? Mert engem még soha senki nem harapott meg. Szóval Mamiék nagyon haragudtak rám, de estére persze megbocsátott az én jó Édesanyám és az én jó Édesapám, megkaptam a puszijaimat is, de a Mami szentül megfogadtatta velem, hogy soha többet senkit meg nem harapok. Én ezen leszek, barátaim ígérem, én soha többet......:-)
Puszi, Lili

Ja és, hogy vidítsam a hangulatot csatolom a randis fotómat még keddről,





még egyet ugyanonnan, amikor a sütiknek kiabáltam be a hűtőbe és egy képet máról.....












imádom a cicás sapkámat