Blogom

Csak ámulsz-bámulsz ugye, kedves rendszeres olvasóm?! Megújult a blogom, lévén nemsokára két éves leszek és most már nem lehet csupa babás-habos a naplóm sem, mert én már nőci vagyok. Ezt Mami is minden nap értékeli, amikor kicsámpázom a féltve őrzött magassarkú cipőit. Állítólag nagyon jó a szemem és az érzékem a cipőkhöz, mert mindig a legdrágábbakat szedem elő a rejtekhelyéről, hogy azt csámpázzam szét. Hm........

Még egyszer köszönet Ritának a segítségért a blogomhoz, tutiszupi szép "lettem".

Tegnap megvolt a beharangozott fotózás. Három felnőtt: Mami, Apuci és a Kornél fotós tépte a haját, mert nekem semmihez sem volt kedvem. Sem öltözni, sem a kamerába nézni, aztán meg elnézni. Sem jópofát vágni és úgy ánblokk semmihez sem volt kedvem. Míg nekem ez a kedvtelenségem volt, ők addig-addig izzadtak, míg az első blikkre is csuda szép fotóim kerekedtek, amiből néhányat majd megosztok veletek, amint kézhez kaptuk őket. Előre bocsátom, hogy a nyersanyag szuper volt a fotózáshoz:-) Na, jó, azért a Kornél is szuper volt, le a kalappal előtte, hogy a két órás nyekergésem alatt egyszer sem hagyta abba a kattogtatást.
Tegnap este 9-kor aludtam el addig tartott ez az egész mizéria, úgyhogy jó sokáig, 8-ig aludtam reggel, amit Mami nagyon pozitívan értékelt. Bevásároltunk, ebédet főztünk, délután meg megyünk a Koppányékért és közösen indulunk a Sára névnapját megünnepelni. Alig várom, mert Mariann, ha minden igaz, tortát süt nekünk....meg amúgy is, imádom a barátaimmal tölteni a délutánt.

Végre Ági nagyi is hazatért Zoétól és Jonastól, már egy hónapja nem láttam a Mamám, de már kétszer is telefonáltunk. Azt mondta, hogy annyi ajándékot hozott, hogy nem akarták felengedni a repülőre, de meggyőzte őket azzal, hogy az unokája megérdemli a plusz súlyt.
Ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek, puszi, Lulu