Jövök-megyek

Jaj, hát annyit jövök-megyek az utóbbi napokban, hogy egyszerűen időm sem volt megírni ezt a rengeteg történést. Már nem tudtátok hova tűntem mi? Nem, még nem mentünk nyaralni, csak itt a nyár és sok-sok progit szervezünk végre.
Ma is 10 után értünk haza, épphogy csak beestem az ágyikómba, de már délután eldöntöttem, ha törik, ha szakad, ma akkor is megírom az élményeimet.
Először is csütörtökön este megérkezett az Ági nagyi és annyi ajándékot hozott, hogy még péntekre és szombatra is jutott belőle. Megbeszélgettük az elmúlt hetek eseményeit. Látogatóban volt a Zoénál és a Jonasnál Németországban. Olyan nagyok már az unokatestvéreim, hogy alig ismertem meg őket a fotókról. Mert hogy hozott Ági nagyi vagy százat (mármint fotót) és azokat nézegettük esténként. És minden délután megettünk egy nagy adag fagyit is az ági nagyival. Ez volt a mi kis külön délutáni jól megérdemelt fiesztánk.






szombaton két sporteseményre is drukkoltam. Ezekre külön felszerelést kaptam Mamitól. Így festettem:






Először is Apucinak. A szombati nap vízválasztó volt, mert megnyerték az utolsó előtti meccsüket és így bajnokok lettek. Vagyis egy osztállyal feljebb jutott a csapat. A másik sportesemény a Sanyiéké volt, de ott nem sikerült jól drukkolnom sajnos. Az eredményt úgyis mindenki tudja. Ha valaki mégsem: 6:1. Na. Ezen nincs mit tovább ragozni.

Vasárnap meg leginkább Ági nagyival fedeztük fel a kerti játékokat. Itt a nyár, teljes erővel, melegen süt a Nap. Sokat pancsiztunk a kerti csapnál. Délután meg lementünk a Malába. Jöttek barátok is. Bajzi és egy új barát is, aki tegnap még a Sanyi passzát lőtte hálóba, ma meg már itt volt velünk délután.
A Malát nagyon szeretem. Nem csak mert hatalmas adag fagyikat tüntethetek el és nem is csak azért, mert a kerti tó és az akvárium halacskáit hajkurászhatom



hanem azért is, mert nagyon szeretek a parton szaladgálni és élvezni, hogy itt a nyár, sokáig világos van és meleg.

Ma meg hétfőn reggel rekordot döntöttem. Negyed kilenckor ébredtem. Mami már többször is rám nézett, mert nem akarta elhinni, hogy eddig alszom. pedig így volt, ezt teszi ez a sok jövés-menés. A délelőtt hamar eltelt vásárlással pici játékkal. Délután pedig Mami Kata barátnőjével csajos délutánt tartottunk. Elkocsikáztunk Fehérvárra és plázáztunk, sült krumplit ettünk. Igaz Kata elment zongoraórára, addig Mamival leginkább mozgólépcsőztünk, de aztán újra csatlakozott Kata és tovább shoppingoltunk. Katát bevettem a családba is. Ha kérdezték, hogy ki ő, hogy hívják, teljesen természetes volt, hogy ő Horváth Kata, vagy Tata, vagy Taka....minden estre, Katát nagyon szeretem és nem csak azért, mert meglepett egy plüss virággal:-)

Hazafelé csatlakoztunk Apucihoz és Zozóhoz a Malában. Zozót amúgy nagyon bírom, de egyet nem teszek. Nem puszilom meg. Folyton borostás, hát mit képzel? A játék, a kergetőzés, a csikizés és a békakurutty hallgatás mehet, puszi, az nuku, nincs, amíg meg nem találja a borotváját!
És most kedves olvasóim, zárom soraim, megyek szundizni, mert holnap szivárványkába megyek, utána pedig felavatjuk Koppányék új medencéjét, amibe a Mamik is megmártózhatnak. Szupi lesz, már alig várom.
Puszi, Lulu