Megszületett a Koppány öccse...

Bizony, már régóta izgatottan vártuk a Koppánnyal, hogy mi lesz a Mamija nagy hasával. Hova, meddig nő majd... És azt még értettük is, hogy kisbaba van benne, de azt nem gondoltam, hogy most akkor tényleg kibújik és itt lesz köztünk, ő, a Vágó Botond. Ma bementünk meglátogatni a Koppánnyal, Mamival és Janesszel, hát nagyon cuki volt. Egy kiskocsiban tolta ki a Szilvi és abban aludt a kisbaba. Koppány nagyokat sikoltott, amikor meglátta az öccsét én, meg csak csendben néztem, ahogy szundizik, nagyon édes volt.

Ma először nem aludtam el a bölcsiben. Zsuzsa néni panaszkodott is a Maminak, hogy nézelődtem, hangoskodtam és igyekeztem a többi gyereket elszórakoztatni, ahelyett, hogy aludtam volna. Ennek megfelelően, Maminak egész délután csak nyávogtam mindenen. Nem volt kedvem semmihez sem. Sem játszani, sem rajzolni, egyedül a mese nézés alatt voltam csöndben, pedig láttam, hogy Mami sem áll a helyzet magaslatán, ergo kicsit elfáradt a héten a munkában. Aztán kitalálta a Mami, hogy egy kedves barátja ajánlott neki valami nagyon szépet. Egy szép zenét. Igaz már hallottuk korábban, de akkor nem tűnt fel nekünk, hogy milyen gyönyörű. Este ezzel nyugtatott meg elalvás előtt, meghallgattam egyszer, ötször, sokszor......meghallgatjátok ti is?


Persze a Mamival még elénekeltettem az "elalvós" dalaimat is, bár láttam, hogy az éneklés végére már majdnem ő is elszundizik. Álmodjatok Ti is szépeket, Téged pedig Botond, Isten éltessen sokáig, ezt a zenét Neked is küldöm, elvileg "babanyugtatólag" is hat . Puszi, Lulu