Hőségriadó

Már tavaly is volt ilyen....fú annyira emlékszem. Éjjel kb 11-szer találkoztam a Mamival. Na nem azért, mert annyira akartunk, hanem azért, mert punnyadtam az ágyban konkrétan és annyira állt a nyitott ablakok ellenére a levegő, hogy nem volt jobb dolgom, mint Mamit szólongatni. Aki jött is szegénykém, itatgatott, de hűsebbet azt nem tudott nagyon csinálni, így maradt a szólongatás, ivás, visszaalvásos projekt. Aztán reggel korán, amikor még csak kicsit volt meleg elintéztük a bevásárlást és elmentünk a mezemért, amit a megírattak a nevemmel és holnap, Apuci utolsó meccsén fogom viselni. Ez még nem tuti, mert az egész annyira nájlon, hogy egy perc alatt összeugrik rajtam ha Nap éri (tudjátok, az az igazi jó kis eredeti nájlon mez, ami csak úgy szórja a szikrákat, ha kap egy kis pozitív töltést és hozzá érsz. Na pont olyan). Szóval vásárlás után haza és próbáltuk a kert összes hűs pontját felfedezni, ami 11-ig sikerült is, de akkor bevonultunk a lakásba. Addig meg Mami a melegre való tekintettel a következőket csinálta:
-kergetett az iszivel (Mami, kidurranok, béka nő a hasamban!!!)
-kergetett a naptejjel (Mami utálom, ragadok és olyan vagyok, mint légy a papíron)
-kergetett a sapkával (hogy még melegebben legyen a fejem)
Viszont van jó dolog is. Egész nap pelus nélkül vagyok és legtöbbször előre érzem, hogy jön valami. Kivételt képez az egyik tegnap délutáni eset, amikor is konkrétan a szomszéd ajtaja előtt kismacska látogatás közben jött rám egy kis barna és hát oda tettem ki az ajtó elé. Egy ideig szerencsém volt, mert azt hitték, hogy a kismacskák nyomatták oda a kaksit, de sajnos lebuktam az első lábemelésnél, amikor is Mami, igaz leszúrt, hogy miért nem szóltam, másrészt meg úgy röhögött, hogy örültem, hogy így megörvendeztettem.
Szóval tanulom a leszokást, már csak azért is, mert ha nem kell több pelust venni, a havi tízest a Mami nekem ígérte, mindenféle klafa cuccra, amit eddig a pelusra költöttek. Annyi sok minden másra tudom majd költeni, a kaksizásom most túl sokba kerül nekem is, így ideje leszoknom a pelusról. (Kösz Luluka!!!-Mami)

Délután a felfújhatós szerkezetemben pancsizok, ami elég szupi, mondjuk nem annyira menő, mint a Lóri Balcsi alakú medencéje, amibe tegnap estem bele. Már nem igazából, hanem szerelemből. Lóri kertjét már eddig is bírtam, mert ugye meséltem korábban, hogy csupa rámpa az egész ház körül és jókat lehet gurulni a motorommal. Meg van egy nagy rész zöld füves kert, ahol akkorákat brékeltem és bukfenceztem Zozóval és Katával, hogy már szédültem a végére. De a lényeg mégiscsak a medence. És teli van vízzel és csak rám vár. Kár hogy tegnap este csak fél kilencre értünk át Lórihoz, amikor is még le kellett küzdenünk a szunyoginváziót (Köszi a Kata a herbás, citromos, lejárt szavatosságú (LOL) írtószerért-nem ütött ki) és nem igazán volt már strandidő. Így csak fröcsiztem mindenkit, akit értem és ne szóljatok senkinek, de igen! Megint tíz után kerültem ágyba. De hát mire való a nyár, a nem erre. Meleg! Szúnyog! Balcsi! Medence! Barátok! Késői ágyikóba menés! Ez mind, mind a nyár kellékei. És én imádom a nyarat, igazi nyári lány vagyok!