Selyemcukorka

Az én gyereknapom.
Erről fogok ma mesélni nektek.
Igazából úgy indult, mint a tegnap azzal a kivétellel, hogy most máshova indultunk a Mamiékkal és már reggel. Az viszont teljesen ugyanolyan volt, hogy mindenfelé gyerekek szaladgáltak, mert mindenfelé lehetett csinálni valamit. Lehetett pónilovagolni például. Ezt én is kipróbáltam, bár Apu nem engedett el egyedül a pacival, pedig annyira jól ment, szőrén ültem meg, nagyon ügyes voltam, még nyereg sem volt alattam.
Aztán, mivel ez olyan szuperul ment, Apuci és Mami felbátorodtak és beengedtek egy igazi repülő vezetőfülkéjébe. Nem tudom mitől izgultak, szuperül éreztem magam, mint pilóta.
Aztán a régi kedvencemet rohamoztam meg és egy ugrálóvárban hancúrozhattam egészen sokáig. Nagyon jó volt, az összes gyerek rám vigyázott, amíg pattogtam, mert én voltam a legkisebb.
Ezután kicsit elfáradtam és mivel Mamiék ezt nem vették észre, hát sírtam nekik egy sort egész hazáig a kocsiban. Otthon azonban kiszundiztam magam és délután újra elindultunk a gyereknapi mulatságokra, de ezúttal a Nagypapival. Előtte még várt rám nála a meglepetés. Egy medence, egy úszógumi és strandlabda. És mind halacskás volt. Ebben fogok pancsizni nála egész nyáron. Lementünk a hajóállomásra, ahol lehetett kirakózni, beöltözni dörmögő dömötörnek és kaptam fagyit is.
Ilyen szupi volt, gyorsan eltelt sajnos, de most nagyon álmos vagyok, megyek is a barikámhoz és együtt szundizunk reggelig.
Jó éjt, puszi, Lili