2011. február 1., kedd

Újra itt



Egyszóval, akárki akármit is mond....mindez a Mami hibája. Jó, tudom, mióta nem jelentkeztem, azóta amúgy Mami is dolgozik, meg én is a bölcsiben. Egyszóval a napi rutin az volt, hogy Apuci bevitt a bölcsibe (amúgy teljesen kócosan, mert az öltöztetés az megy neki, de a frizkóm azt a Zsuzsa néni, vagy a Márti néni alkotja-már ha Apu nem felejti el a Mami által kikészített hajbigyóimat). Aztán, miután jól "kidolgoztam" magam a bölcsiben, Mami szokott értem jönni. Ilyenkor vagy haza megyünk, vagy a közértbe vásárolni, vagy a Koppányékkal találkozunk és haramiáskodunk, mint régen.
Tegnap egyébként edzésen voltunk, amit Tomi bácsi tartott. Jaj ezt nagyon élveztem. Labdát dobálunk, fogócskázunk, kidobóst játszunk és sok gyereket már ismertem is, mert a csiribirin is együtt tornáztunk.

Csak ez már nagyobb gyerekeknek való torna. Meg is látszott, hisz én voltam az egyik legkisebb a csoportban, de igyekeztem és sikerült is majdnem mindent úgy csinálnom, mint a nagyoknak.
Különben ám nagy készülődésben vagyunk, mert az öcsikém, Marci hamarosan megérkezik. Mamiék visszaszámolást indítottak, 20 nap múlva már négyen leszünk. Nagyon sokat segítek a Maminak az előkészületekben. Rendezgetjük a kisöcsi szobáját, pakolgatjuk a polcait (jó én leginkább lefelé pakolom a játékokat) és vasalunk. Ebben is nagy segítség vagyok, nem megyek a Mami közelébe, amikor szuszog a vasalója, így tudok neki segítő kezet adni.
Jaj, a legjobbat nem is tudjátok. Múlt héten igazi ágyat kaptam. Igazi királylányos nagylány ágyat. Nem ám bébi és rácsos (azt a Marcinak adtam, Mamiék kérésére), cserébe én úgy alszom, mint egy igazán nagy gyerek. Magamtól is be és ki tudok mászni, nagyon tetszik és nagyon jókat szundikálok, nem is nagyon kelek már fel éjjel, csak, amikor a Bá leesik. Azt tudatom a szüleimmel, mert nehogy már nekem kelljen lenyúlnom érte, jöjjenek csak át az ő szobájukból és kérem vissza a Bá-t, nem tudok nélküle aludni.

Nos, kedves olvasók két dolgot ígérhetek. Egy, hogy visszatértem, kettő, hogy megosztom a blogom a Marcival, mostantól tehát már kettőnkről szól a "selyemcukorka".
Puszi mindenkinek,



Ui: Nyugi, nemsokára publikálok fotókat is....

2010. október 1., péntek

A bölcsim

Tudom, amúgy az egyértelmű, hogy a bölcsi, az bölcsi és én már több, mint egy hónapja bölcsis vagyok. Illetve kezdjük onnan, hogy Mami dolgozni jár és, mivel Ő dolgozni jár, én is, csak úgy hívják, hogy bölcsi. Szuper egy hely. 13 csoporttársam van és két dadusom a Zsuzsa néni és a Márti néni. Ja meg a Gizi néni, aki mindig hozza nekünk a finom reggelit, ebédet, meg az uzsonnát. A napi menetrend az, hogy mire ébredek, Mami általában nincs otthon. Így Apuci jön be hozzám reggelente. Viszont érezzük, hogy Mami is jelen van, mert ő készíti ki előző nap este a ruháimat, különös tekintettel arra, hogy a bugyim, a zoknim és a hajgumim színe egyezzen. Ezt a feladatot nem bízza Apucira, aminek Apuci amúgy külön örül.
Egyszóval Apuci felöltöztet, megfésül, megcsinálja a copfikámat és indulunk a bölcsibe, ahol vagy Zsuzsa néni, vagy Márti néni és a sok-sok barátom fogad. Egyébként nagyon sok új barátom lett, többek között a Luca, a Kata, a Zsoltika és a Liliána. És persze még a Koppány is a csoportba jár, de mivel ő szerdán elmúlt három, ő átmegy hamarosan az oviba, ahol nemsokára én is követni fogom, mert a Mamijaink pont egy csoportba írattak be bennünket.
Különben a bölcsi tuti jó hely. Egész nap lehet játszani, mászókázni és sokat dalolunk, meg motorozunk. Aztán ebéd után szundizni is szoktunk, de van olyan, hogy egyszerűen csak nem jön álom a szememre és akkor az egyik mellettem fekvő gyereket próbálom bevonni egy kis eszmecserébe. Ennek mondjuk sem a Zsuzsa néni, sem a Márti néni nem örül annyira, de mit csináljak, ha van olyan, hogy egyszerűen nem jön az az álommanó.
Délután Mami szokott értem jönni, mert ő négyig dolgozik és siet a munka után értem. Amikor megérkezik szaladok a karjába, puszilgatjuk és ölelgetjük egymást sokáig, mivel ugye egész nap nem találkoztunk. Aztán vagy haza megyünk, vagy a Koppányékkal a parkba, vagy motorozni, vagy csak bevásárolni.
Így telnek hát a bölcsis napjaim.
És képzeljétek, annyira szeretek bölcsibe járni, hogy szombaton reggel, amikor Anyucika ébreszt, meg szoktam kérdezni, hogy aznap nem megyünk?..............

2010. szeptember 29., szerda

Öcsikém lesz....

..már, ha Siófok egyik legugyesebb doktorbácsijának hinni lehet, meg a tudománynak, a pontok helyett vesszőcskéje van a testvérkémnek. Mami azért megkérdezte, hogy hány százalék az esélye annak, hogy tökös érkezik a családba, erre a doktor bácsi csak mosolygott és azt mondta: "Ez fiú".
Apuci és Mami nagyon örültek, Mami igazán azért örül a pöcsösnek, mert nem tudta elképzelni, hogy hogyan tud majd egy másik kislányt is úúúúúgy szeretni, mint engem. Hát már nem is kell képzelgetnie, mert öcsike lesz. Apu meg azért boldog, mert lesz még egy focista a családban és ki lesznek egyenlítve a fiú-lány családtagok.
Úgyhogy mindenki nagyon boldog, különösen én azért, mert a hello kitty gyűjteményemet így már tuti, hogy senkivel sem kell majd megosztanom :-) És én leszek az öcsikém nagy nővére, annyi mindent meg fogok neki tanítani.
Különben pont egy hónappal az én szülinapom előtt érkezik majd az öcsi, úgyhogy nincs már sok hátra az érkezéséig.
Puszi mára, Lulu

2010. szeptember 12., vasárnap

Nyári kalandok 1. - A bohóchajó

Sziasztok,

mivel hamarosan itt az ősz és mivel sokat ki kellett hagynotok az életemből (mert a Mami a beteg laptop miatt nem tudott írni), ezért azt gondoltam, hogy egy-egy nyári történettel "dobom fel" a szürke őszt.
Egyszer, az egyik nagyon meleg nyári hétfőn, mi négyen, Koppány, Szilvi, Mami meg én fogtuk magunkat és elmentünk hajókázni a Balcsira. De ez nem egy sima hajó volt, hanem olyan, amit kifejezettem a gyerekeknek találtak ki, mert egy bohóc bohóckodott nekünk.
Mami már reggel óta mondta, hogy hova készülünk és mivel csak délután indult a hajó három körül már alig bírtunk magunkkal és lementünk jó előre, hogy hattyúkat etessünk és beburkoljunk egy kis sült krumplit. A hajóállomásnál vártuk az indulást, hogy addig is lássuk a kimenő és bejövő hajókat, amiket én is és Koppány is nagyon szeretünk. Aztán csak eljött a mi időnk és indult a hajónk. A bohóc egyébként úgy megijesztett, hogy Mami azt hitte le fogok szállni, de én nem akartam, csak úgy elsőre a frászt hozta rám. Különben annyi gyerek volt, hogy hamar megnyugodtam a forgatagban. Annyira bírtam a Tomi bohócot aztán, mert varázsolt és lufit is hajtogatott nekünk. Aztán meg is táncoltatott. A kacsatáncot tanította, ami elsőre nem ment és nem is nagyon láttam mit kell csinálni, mert a nagyok elfoglalták mind az első sorokat és hát én kicsi vagyok még ahhoz, hogy előre furakodjak. Egyszóval hátul álltunk a Koppánnyal, de így is nagyon jól szórakoztunk, ami a videómon is nagyon jól látszik.
Mára ennyit, holnap végre bölcsibe megyek megint.
Puszi, Lu

2010. szeptember 10., péntek

Megszületett a Koppány öccse...

Bizony, már régóta izgatottan vártuk a Koppánnyal, hogy mi lesz a Mamija nagy hasával. Hova, meddig nő majd... És azt még értettük is, hogy kisbaba van benne, de azt nem gondoltam, hogy most akkor tényleg kibújik és itt lesz köztünk, ő, a Vágó Botond. Ma bementünk meglátogatni a Koppánnyal, Mamival és Janesszel, hát nagyon cuki volt. Egy kiskocsiban tolta ki a Szilvi és abban aludt a kisbaba. Koppány nagyokat sikoltott, amikor meglátta az öccsét én, meg csak csendben néztem, ahogy szundizik, nagyon édes volt.

Ma először nem aludtam el a bölcsiben. Zsuzsa néni panaszkodott is a Maminak, hogy nézelődtem, hangoskodtam és igyekeztem a többi gyereket elszórakoztatni, ahelyett, hogy aludtam volna. Ennek megfelelően, Maminak egész délután csak nyávogtam mindenen. Nem volt kedvem semmihez sem. Sem játszani, sem rajzolni, egyedül a mese nézés alatt voltam csöndben, pedig láttam, hogy Mami sem áll a helyzet magaslatán, ergo kicsit elfáradt a héten a munkában. Aztán kitalálta a Mami, hogy egy kedves barátja ajánlott neki valami nagyon szépet. Egy szép zenét. Igaz már hallottuk korábban, de akkor nem tűnt fel nekünk, hogy milyen gyönyörű. Este ezzel nyugtatott meg elalvás előtt, meghallgattam egyszer, ötször, sokszor......meghallgatjátok ti is?


Persze a Mamival még elénekeltettem az "elalvós" dalaimat is, bár láttam, hogy az éneklés végére már majdnem ő is elszundizik. Álmodjatok Ti is szépeket, Téged pedig Botond, Isten éltessen sokáig, ezt a zenét Neked is küldöm, elvileg "babanyugtatólag" is hat . Puszi, Lulu

2010. szeptember 6., hétfő

Hé...újra itt vagyok

Drága Mindenki,

Este körbeültük az asztalt és vacsoráztunk, amikor megjött a Mikulás....öööö...izé...a Gyuszi, de ajándékot hozott....az ujjá éledt gépünket.
Mindjárt be is üzemeltük és igen, működik él és virul, úgyhogy a blogom is végre életre kel. Igaz Mami biztos inaktívabb lesz, mint nem "dolgozós korában", de igyekszem elmesélni a napi bölcsis élményeimet, hogy minden kedves olvasóm napra kész lehessen belőlem.
Egyszóval bölcsis vagyok. apu reggel visz, mami délután hoz haza. A kettő között pedig a Márti néni és a Zsuzsa néni vigyáz rám, meg a barátaimra.
Mami dolgozik és dagad szépen hasban, ahol a kisöcsém, vagy a kishúgom növekszik szépen....
Különben ezt a dolgot annyira nem értem, hogy hogy kerül a Mami hasába egy baba, de annyira tetszik a dolog, hogy én is mindenkinek megmutatom a pocim és jelzem, hogy abban is egy baba nő. Na mindegy, majd februárban meglátjuk hogy van ez a dolog.
Koppánnyal továbbra is nagyon egy húron pendülünk, együtt járunk a bölcsibe, délután, meg a parkba. Ja és hamarosan megszületik a kisöccse, még a héten előbújik, úgyhogy legalább lepróbálják ezt a "baba-dolgot" és majd a beszámolójából kibogózom hogy működnek együtt a testvérek.

Hamarosan jelentkezem, puszi mindenkinek,
Lulu

2010. augusztus 27., péntek

Hírek

Draga Olvasok, mar nagyon nehezen birom ezt a tudosithatatlansagot, amit a gepunk bekavezasa okoz. Mar ket honapja lesz, hogy a szervizben szoszolnek a gepunkon. Eleg sok minden tortent velem az utobbi idoben, de ne aggodjatok, gyujtogetem szepen a torteneseket es elobb-utobb kozze is teszek mindent. A lenyeg, hogy harom nagyon fontos dolog tortent kis csaladunk eleteben. Az elso, hogy bolcsis lettem. Igazi bolcsis, a pillango a jelem es ma eloszor ott is aludtam a sok uj baratommal egyutt. Holnap is szerettem volna menni, de Mami lelombozott annyival, hogy szombaton bezar a bolcsikem es egesz hetfoig varnom kell, hogy ujra mehessek.
A masik fontos dolog, hogy Mami hetfotol dolgozni megy. Azt mondta, ha elengedem, akkor sok penzt fog keresni es en cserebe sok szep dolgot kapok. Hat menjel Mami. Torodsz velem es egyutt vagyunk mar ket es fel eve, a nap huszonnegy orajaban, elengedlek, de igerd meg, hogy a delutanokat es a hetvegeket ujra egyutt toltjuk a mi kis szimbiozisunkban. A harmadik csaladi valtozas a legnagyobb valtozas az eletunkben. Illetve csak lesz, a valtozas. Februarban. Akkor szuletik meg a kistestverem. Mar nagyon varom, hogy jatszhassak vele, bar tudom meg pici, de hamarosan megszuletik az en cuki sajat kistesom. Mara ennyit, puszi Lulu