Horváth Lili Horvátországban

Igen, itt vagyok újra, hazaértünk Horvátországból. Nagyon jól éreztük magunkat, Apuci, Mamika, Ági nagyi és én. Múlt hét vasárnap indultunk. Beültünk az autóba,mint a heringek (pontosabban én nem, nekem fix nagy helyem volt az ülésemben) és huss hipp-hopp, már Horvátországban is voltunk. Ott a legdélebbi csücsökben kompra szálltunk és így jutottunk el Bracra. Most Koppány, Te ne olvasd tovább, mert picit megcsaltalak. De komolyan, önhibámon kívül a kompon megcsókolt egy Piero nevű kisfiú, aki 13 nappal fiatalabb, mint én és nagyon finom szendvicset hozott neki az anyukája, aminek a felét én faltam be. Szóval csak néhány csók volt, ez még nem válóok ugye?
Szóval vasárnap 7 órát utaztunk, de én szundítottam az úton, úgyhogy elememben voltam, mire odaértünk. Nem úgy a többiek, úgyhogy aznap hamar ágyikóba kerültünk. Másnap reggel már szaladtunk is a strandra és ott töltöttük a fél napot. gyönyörű kristálytiszta a víz, de annyi van, hogy cipőbe kellett bemenni, ami kicsit furi volt, de különben a kvicsok annyira bökték a dundi talpam, hogy csak na.

Különben Horvátország szupi, gyönyörű helyen laktunk és nekem már ismerős is volt ugye, mert tavaly is voltam itt. Napközben sokat strandoltunk a tengerparton, ettünk sok jégkrémet és nagyon furi lötyi-pötyi dolgokat, amire mamiék azt mondták, hogy kagyló, meg tintahal. Sokáig fent voltam esténként, állítólag Mami és Apuci elszöktek ilyenkor, hogy kettesben is felfedezzék a közeli helyeket, de Ági nagyi vigyázott rám. Voltunk Supetarban, Puscicában, Postirán. Vettük sok-sok ajándékot az itthoniaknak és magunknak is. Mentünk piacra, finom helyi gyümiket ettünk. Egyszer találkoztam egy csoki színű kisfiúval, aki álandóan meg akarta fogni a kezem, de én inkább nem fogtam meg az övét.
Nem is akarok sokat-sokat mesélni, beszéljenek helyettem a képek, teszek fel mindenről. Szupi nyaralás volt Köszi Mami, Apuci, Ági nagyi és Laci papa, szuperul éreztem magam.
Puszi, Lili

Ui: Ja és nő a két szemfogam, ami kicsit nem tetszik, nem eszem szinte semmit. Bár már 80 enti vgyok és 12 kiló, a Mamit mégis aggasztja, hogy nem eszem rendesen. Viszont gagyogok és mondom minden szónak az elejét. Mami szerint lassan beszélni fogok. Mostanában féltékenykedem és hisztizem sokat, de ád egy a Mami az enyém, szóval apuci csak ne puszilgassa állandóan, ád kettő, nem hisztizem akkor, ha az van, amit én akarok.